Gaal (Gyulai).
Gaal (Gyulai).
Két század óta a vármegyének egyik legbefolyásosabb családja, melylyel – úgy látszik – már a mohácsi vész előtt van némi összeköttetése. A család ismert első egyenes őse Gál ispán, kinek édes testvére Póka János Béczi és Viszi előnévvel fordult elő. Gál († 1520) Frangepán Beatrix, Korvin János özvegye, második férjének, Brandenburgi Györgynek szolgálatába lépett. 1514-ben gyulai várnagy és udvarbíró, a hol feleségével, Somogyi Krisztina (él 1553), Benedek ottani jómódú polgár leányával, maga is szabad háztulajdanos. Ez időben veszi fel „Gyulai” előnevet. 1518-ban az egykori Zaránd vármegyében fekvő Megyes helységet nyeri II. Lajostól. Fiai: György, András, István és Bertalan, leánya, Kata és özvegye Krisztina megerősítést szereznek Gálnak későbbi szerzeményére, ezek közt az Istvánnak jutott Fövényesre is. Andrásnak (él 1772) Gyulán nehéz helyzete volt részint a reformátorokkal szemben tanusított türelmetlensége, részint a török előnyomulása miatt. Fia Mihály (szül. 1557), ezé György (él 1647) Nagy-Tárkányban telepszik meg. Fuló Erzsétől fiai: András és István (él 1698) nyitrai várkapitány. Ez megszerzi Szigetgyarmatot Barsmegyében; Malonyay Annával fiai: László, Gábor és Sándor. László a Barsban maradt ág őse; Gábort († 1754), ki a család jogainak kutatója volt, tán épp a Póka-rokonság keresése hozta vármegyénkbe. Itt csakhamar birtokos lesz, 1730-ban megveszi a Rindsmauloktól Büssűt, Batét, Béczet, melyekre 1741-ben megerősítő adományt szerez. Első nejével, Simonyi Máriával gyermekei: Kata Perczel Józsefné, Krisztina Posgay Zsigmondné, Gábor és Elek, a kik visszamentek Bars megyébe. Második feleségével, Kazy Juliával fiai: József, Antal, Kristóf, Ignácz, leánya, Kata, Désán Imréné. József 1753–1771 szigeti és kaposvári járási főszolgábíró, nejével, Nemeskéri Kiss Zsófiával (1738–1798), Sándor és Daróczy Zsófia leányával folytatta ágát, a mely Baranya vármegyébe is átszármazott. Antal 1767–1774 igali főszolgabíró, nős Szentgyörgyi Horváth Erzsével, László és báró Bakacs Orsolya leányával, kitől fia nem maradt. Kristóf (szül. 1749, † 1779) 1790–1795-ig másodalispán; nejével Bene Katalin Erzsével, Pál és Kvassowszky Éva nyitra- és tolnamegyei birtokosok leányával, atyja Antóniának, Wyndsori Martyn Róbert kamarás nejének, Istvánnak és Györgynek. István (1784–1863) 1812-ben aljegyző; nejével, Doctingen Anna bárónővel atyja Istvánnak (1816–1898, nős Pöck Szidónia bárónővel) volt büssűi földbirtokosnak. György (1787–1860) Somogyi Antóniával, Ádám és Mérey Antónia leányával atyja Dénesnek (szül. 1832, nős báró Pongrácz Matilddal, majd Torma Máriával), ki Batét bírta és Lőrincznek (szül. 1844), ki Rendesi Bárány Matilddal Bogláron lett birtokossá.
Czímere: kék pajzsban, zöld halmon álló, jobbjával torkán átdöfött kard markolatát tartó jobbra fordult arany oroszlán. Sisakdísz: a koronából kinövő pajzsbeli oroszlán. Takaró: kék-arany, vörös-ezüst.
Gaal.
