Igmándy.
Igmándy.
Kimutatható első őse Sámuel, a török kiűzése után mint Ujlak, Sörnyefalva, Zsibfalva, Szentmargita, Boldogasszonyfa- és Ivánfa-pusztáknak részben tulajdonosa, részben zálogbirtokosa tünik fel. 1695-ben végrendelkezik. Leánya Kata Kátay István szigetvári gyalogoshadnagy felesége, fia Márton († 1731–1736 között), 1731-ben az ugyanottani hajduk kapitánya. Feleségétől, Abbás Judittól gyermekei: Éva (Hajmásyné), János, Márton, Ferencz, Erzsébet (Odobasicsné) és Mária. E testvérek 1750-ben nádori adományt nyernek Boldogalszonyfa és Keményfára és Szentmargita egy részére. A fiág fenntartója János, kinek Bertalanffy Jozefától egyetlen fia Sándor, leányai: Éva (Skerleczné), Klára (Vezericsné), Judith (Kulcsárné) és Anna (Thanyiné). Sándor (1752–1831) megerősítő adományt szerez 1796-ban I. Ferencztől. Első feleségétől, Balogh Annától gyermekei: Antal, Emánuel, Jozefa (Megyeri Somogyiné), Zsófia (Tulokné) és Anna (Megyeri Somogyiné). Második neje, Nunkovics Teréz (esk. 1796), előtte halt el, ettől gyermekei nem maradtak. Emánuel (1777–1843) a napoleoni háborúkban huszárkapitányságig vitte; feleségétől, von Otto Karolinától (esk. 1805. Eszék) gyermekei: Sándor (szül. 1808), a szabadságharczban honvédezredes, Károly (szül. 1818, felesége Kisjeszeni és Megyefalvi Jeszenszky Amália), volt törvényszéki bíró, Ignácz (1821–1899, feles. Botka Ágnes) 1848-ban honvédkapitány; Johanna (Alsószilvágyi Gaálné), Jozefa (Botkáné) Antal, Emánuel öcscse (szül. 1780), 1808-ban főbíró, 1818-ban főjegyző, 1830-ban kőszegi ker. táblai ülnök; Felsőbüki Nagy Klárától fia Benedek (1820–1880), felesége Névedi Botka Viktória.
Czímere: kék pajzsban zöld mezőn álló jobbra fordult arany oroszlán, jobbjával három fehér virágot tart, balját ragadozásra nyujtja. Sisakdísz: a boronából kinövő arany oroszlán, jobbjával görbe kardot villogtat. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
