Király (Szehénfai).
Király (Szehénfai).
Bár a család maga előnevet sohasem használt, megkülönböztetésül a többi vármegyei hasonnevű családtól, így említjük. Első ismert egyenes őse Ferencz, ki 1645-ben már mint fiági jogon való birtokosa említtetik Gyöngyösmelléknek. Feleségével, Fekete Lázárnak leányával, Annával, özvegy Bodor Pálnéval gyermekei: Király Ferencz és Kata (élnek 1697–1702), Fekete Lázár fiának, Andrásnak magvaszakadtával igényt nyernek 1697 körül Szentkirály, Szentmihály, Hosszúfalu, Csoma, Maros, Döröcske, Szántó, Bonnya, Atala, Szederjes és Nádfej (akkori) községekre és Damalos-pusztára, de csak 1/5 részére tudják jogukat érvényesíteni. Ferencz 1699-ben Somogy vármegye alszolgabírája; ugyanő 1701-ben Boronkának birtokosa. 621Fia Ferencz (él 1703), ennek gyermekei: Ferencz és Ádám. Ádám utódairól nem tudunk. Ferencz (él 1721) alszolgabíró, első feleségétől, Szily Rozinától, Márkus és Sabuk (Frankovics) Zsuzsa leányától atyja Józsefnek és Ferencznek, második nejével, Sitkey Mária Annával, kit 1746 előtt hagyott özvegyen, Lászlónak és Jánosnak. E négy fiú 1761-ben nyert nemesi bizonyítványt. Ferencz, a második fiú, korán elhalt, özvegye Jákfalvi Horváth Julia (utóbb Sághy Dánielné), leányait, Zsuzsannát Kisfaludy Ádámhoz, Juliánnát Sorkikisfaludi Gussics Jánoshoz adta nőül. Ez 1790-ben már özvegy, nemsokára férjhez megy Somogyi Jánoshoz. József a legidősebb testvér, a ki résztvett az 1743. évi nemesi felkelésben, azután vármegyei esküdt, majd az adózók pénztárának és a házipénztárnak pénztárosa és fivérei László, ki 1753-ban a porosz ellen harczolt, majd nemestestőr lett, azután a kamara szolgálatába lépvén, a máramarosi királyi adminisztráczió ülnökévé neveztetett ki és János, a nemestestőrségnek felállítása óta tagja, majd később egri, majd mohácsi sóházi pénztárnok, 1784 május 28-án új adományt nyernek József császártól Gyöngyösmellék község és Szehénfa felére, a mely adományt 1791 augusztus 25-én Ferencz királylyal megerősíttették s ezután ez utóbbit 1810 márczius 21-én itt kihirdettették. E birtokokat azonban rövid idő alatt elveszti a család. Jánosnak, a sópénztárnoknak, és Vass Jozefának fia János (szül. 1783) 1843-ban már csak Pusztakovácsin birtokos, felesége, Árvay Anna után, a kitől gyermekei: Lajos (szül. 1812, ki feleségével, Csutor Eszterrel Ferdinánd [szül. 1837] és Elek [szül. 1839] atyja), Károly (szül. 1816) és Antal (szül. 1820).
A család legállandóbban használt czímere: a pajzsban egymás felé fordult két ágaskodó oroszlán, melyek közül a jobboldali bal, a baloldali jobblábával kivont görbe kardot villogtat, másik két lábát egymás felé nyujtja. Sisakdísz: a koronából kinövő, jobbjával kardot tartó jobbra fordult oroszlán.
