Korotnay (másként Koroknay).
Korotnay (másként Koroknay).
Egyik tagja, Katinkának sorsa miatt, érdeklődéssel kísért családja vármegyénknek. Korotnay Jánosnak († 1494 körül), ki 1473 óta nádori ítélőmester, 1481 óta egyszersmind vármegyénk főispánja, fiának, Istvánnak az 1505-iki rákosi országgyűlésen Somogy követének, Bajnai Both Ambrus leányától, Magdolnától volt leánya. Atyja első neje halála után Bakócz Tamás prímás testvérének, Jánosnak leányát, Ilonát vevén nőül, adósságainak kifizetése fejében birtokai kiváltásának jogát átengedi a prímásnak, a ki azokat egész rokonsága részére köti le. Katinka gyámja, Amade István alszolgabíró, nem tudja megakadályozni, hogy a Bakóczok Katinka várába, Korotnába erőszakkal be ne üljenek. Csak 1516-ban nyeri vissza Katinka birtokait. 1518-ban férjhez ment Tóthi Lengyel Jánoshoz. A birtokjogok kezével nem mehettek tovább, hanem a család egy másik tagja, az ítélőmester János ágába be nem kapcsolható Koroknyai Józsefnek Horváth Katalintól való fia, János után ennek leányára, Katalinra szálltak, kinek Topos Györgygyel való házassága által ezek fiai: Ádám és János örökölték. Ádám († 1726 előtt) Rajky Judittal atyja Juliának, Kovács Gyergyevics István nejének és Zsigmondnak, kinek leánya, Rozália kezével, Kisbarnaki Farkas Sándornak vitte jelentékeny birtokrészeit. Toposné Koroknay Katinkának (ennél később élő, nem tudott kapcsolatú) vérrokona Koroknyai Zsuzsa, előbb Zily Dánielné, majd Szelestey Ferenczné. Első férjével nemzett fiai és ezek örökösei megtartották birtokaikat, leánya, Kata Ebergényi Ferenczné részét, az ú. n. Ebergényi-jusst, a Festeticsek szerezték meg. Zsuzsának Szelestey Ferencztől való fia, György, hűtlenségbe esett. A Topos- és Zily-leszármazottak alkották a „família Koroknayana”-t, mely Nagy- és Kisbajom és Lukafa községen s az ezek köré eső 21 pusztán osztozkodott.
Nem tudjuk összefüggését ezekkel a Koroknayakkal azoknak a most is élő Koroknayaknak, kik közül Somogyi Koroknay Gergely és Lukács 1573-ban nyernek czímerújitást, melyet vármegyénkben 1574-ben hirdettek ki. Gergely 1573-ban Moldvában vitézkedett, később Szigetvárott majd Csurgón katonáskodott. Itt a törökkel való harczban jobbszemét egy török dárda kiszúrta, a mint a czímereslevél szóban írja és képben ábrázolja. Ez ág elszármazott vármegyénkből.
Ez ágnak czímere: kék pajzsban zöld alapon egymással szemben álló hatágú aranycsillagtól és ezüst félholdtól kísért fehér lovon ülő pánczélos, sisakos magyar vitéz, kinek a vörös lovon ülő, vörösruhás, zöldpajzsos török vitéz dárdájával jobbszemébe döf, míg a magyar vitéz dárdája a török lovas pajzsát és vértől pirosló mellét járja át. A magyar vitéz mellett, daruszőrű lovon, szíjakkal megkötözött zöldruhás török lovas mellett a magyar vitéz felé nyilazó sárgaruhás török lépdel. Sisakdísz: balra nyíló kékesszürke sasszárny közé czölöpösen állított kardot tartó jobbra nyúló pánczélos kar. Takaró: kék-ezüst, vörös-arany.
Koroknay.
