Kovács (másként Gyergyevics).
Kovács (másként Gyergyevics).
1686 deczember 19-én nyerte a czímereslevelet Gyergyevics, másként Gergely, felesége, Szűcs Orsolya, fiaik: András, János és István, és leányuk, Kata, 622valamint Gergely fivére, István és neje, Mészáros Margit. A kihirdetés Zala vármegyében történt 1687-ben. István, a legifjabb fiú, 1700-tól 1719-ig a vármegye főszolgabírája, nőül vette Topos Ádám leányát, Juliát, s vele a Koroknai-örökségből jutott nagybajomi, pusztakovácsi, kaki és lencséni részeket kapta. Leányaik: Erzse Szentmiklósi Sándorné, Rozália, előbb Antal Györgyné, majd Csáni Imréné. Fiai: József, ki Zala vármegye alszolgabírájaként Tapolczára ment át, István és László. István 1717–1732-ig szigeti járási főszolgabíró, majd főadószedő; nejétől, Kovacsovics Teréztől atyja Istvánnak, ki 1771–1786-ig a kaposvári járás főszolgabírója, Lászlónak (1792-ben lovaskapitány), Judit Árvai Lászlónénak és Antalnak (1752–1833), ki előbb, 1805–1806-ig, másodalispán, majd 1813–1824-ig első alispán. Nejével, Szalapataki Nagy Borbálával magtalan lévén, öröklött és még tetemesebb szerzett vagyonában örökösévé fivérét, Istvánt, és Csercsics Teréz fiának Istvánnak, ki 1800–1806-ig főügyész és Szalapataki Nagy Máriának leányait: Máriát (Herényi) Gotthard lstvánnét és Borbálát Goszthony Istvánnét tette. A Tapolczára szakadt Józsefnek fia, Zsigmond, Sármelléken lakott, ennek fia, József, 1701-ben vármegyénk alszolgabírája. László, a lovaskapitány, Zemplén vármegyében telepedett meg. Székely Zsuzsával fiai: Ferencz 1803-ban zempléni esküdt és Ignácz. Előbbinek Thuránszky Máriával fia Tamás (szül. 1782), az utóbbinak felesége Kiszely Zsófia, fia László (szül. 1783).
Czímere: kék pajzsban, zöldmocsaras mezőn, csőrében zöld koszorút tartó, szétterjesztett szárnyú, természetes színű jobbra fordult hattyú. Sisakdísz: a koronán nyugvó, görbe kardot tartó, jobbra nyúló vörösruhás kar. Takaró: kék-arany, vörös-ezüst.
