Perneszi (Osztopányi).
Perneszi (Osztopányi).
A kétségtelen ős, az 1273-ban adományos Péter atyjától, somogyvármegyei nemes Lászlótól kezdve kihaltáig 14 nemzedéken át virágzó családja vármegyénknek és a szomszédos Zala és Vas vármegyéknek. Péter fia, Perneszi Pethő mester (él 1316), atyja Péternek (él 1350), kinek fia Osztopáni Perneszi Pál mester, a család egyik legkiválóbb tagja, 1429-ben Zsigmond király allovászmestere, 1447-ben macsói albán, majd 1449–1460-ig alnádor; 1439-ben Alberttől czímereslevelet nyer a maga, testvére Pető és unokatestvérei: György fia, Mihály és István nevére. Osztályos rokonaival 1448-ban birtokos lesz Mérőn, Tolkajon, Szennán, Szomajomban, Kalocsafalván, Kiskárán és Bárdon is. Idősb fia Zsigmond ennek Némai Kolos Borbálától fia Ferencz, kinek gyermeke Farkas Brodarics Klárával, Mátyás és Csébi Pogány Sára leányával, utóbb Kisserényi – Serényi – Gábor nejével, atyja Ferencznek és Andrásnak. Ezek magtalanul halván el, atyai és anyai örökségükbe Pál alnádor ifjabb fiának, Imrének utódai léptek. Ez 1507-ben Korvin János belső udvari embere, familiárisa: Enyingi Török András leányával, Ilonával atyja Istvánnak, ki 1566-ban Babócsa várának kapitánya. Ennek feleségétől, Rajki Annától, Gábor és Móriczheli Farkas Borbála leányától fia István, előbb vármegyénk alispánja. 1562-ben királyi adórovó, majd Somlyói Báthory Kristóf erdélyi vajda várhegyi várnagya, kinek ága áttelepedett Erdélybe és András, 1564-ben személynöki ítélőmester, 1581–1587-ig Felsőlindva parancsnoka. Ennek Brodarics Katától, Klárának és István püspöknek nővérétől fia János, ki 1577-ben Komárvárosban (Kiskomáromban) katonáskodik, 1581-ben kanizsai lovaskapitány, 1596-ban Zala vármegye alispánja. Pakosi Paksy Katától fia Ferencz, 1623–1647-ig Zala és Somogy vármegyék alispánja. Ez Szombathelyi Györgynek Vizkeleti Ilonától való leányával, Zsófiával atyja Jánosnak és Istvánnak. János Alsólindva és Nempti főkapitánya, 1674-ben Zala és Somogy alispánja; Felsőkáldi Káldi Krisztinával atyja Zsigmondnak († 1764, Pozsonyban, 102 éves korában), a pozsonyi kamara futárának, ki az atya által elidegenített javak visszaszerzésének jogát 1694-ben Tallián Gergelyre ruházza át, sőt utóbb fiának, Tallián Ádámnak 200 forintért a birtokjogi iratokat is átadja. E Zsigmondnak Jablonczay Zsuzsától fia János, ki Maxin Annával (esk. 1730) atyja Józsefnek, a ki mint egyszerű fűtő, teljes szegénységben vitte sírba nagynevű nemzetsége fiágát. Jánosnak, Zsigmond atyjának testvére István, 1651–1671-ig a lövői véghely főkapitánya, kinek Rauch Zsuzsától, Dániel al-bán leányától született egyetlen felnőtt kort ért fia Ferencz, 1675–1683 között szintén lövői főkapitány, Felsőkáldi Káldy Rebekával magtalan lévén, az öt század alatt gyűjtött tetemes vagyon e Ferencz nővéreire Anna-Juliára, előbb Vizeki Tallián Gergely, majd (1694) Babocsay Ferencz veszprémi főkapitány nejére, Zsófiára (1667), Csapody István († 1702) győri lovas alparancsnok hitvesére és Jusztinára, Vukovics Mihály feleségére és ezek gyermekeire szállott. A Perneszy név fiágon feltünik még egyszer vármegyénkben, a mikor 1767-ben Antal vármegyei esküdté lesz s nemességét itt Vas vármegye bizonyítványával igazolja, de ennek az Osztopáni Perneszy családhoz való tartozása nem ismeretes.
A czímer, a mint azt az Albert-féle adománylevél czímerképe mutatja és Miksa királynak 1564. évi átirata leírja: kék mezőben lebegő arany koronából kinövő, nyakán szembelőtt aranyvégű nyíllal átlőtt balra fordult ezüst egyszarvú. Sisakdísz: a koronából kinövő pajzsbeli egyszarvú. Takaró: mindkét oldal fekete-ezüst.
Perneszi.
