Somssich (Saárdi, nemes és gróf).
Somssich (Saárdi, nemes és gróf).
Idegenből, Zalán át a turopolyai nemesek kerületéből származott vármegyénkbe, a hol lassanként annyira mindent átfogó befolyásra tett szert, hogy időnként mint a Somssichok vármegyéjét emlegették Somogyot. Az itteni első ős Antal (1689–1779), Pongrácznak, Miklós csáktornyai várkapitány fiának és Bodalecz Borbálának, János leányának fia, ki 1732–1736-ig főjegyző, 1736–1748-ig alispán, majd kanczelláriai referendárius. Az 1741-iki országgyűlésen a vármegye követe. 1736-ban még csak Patthon birtokos, 1740-ben adományul kapja Sárdot, a mely után 1746-ban a „saárdi” előnevet nyeri. Első felesége Lukafalvi Zarka Apollonia, kitől leánya, Rozália Móricz Andrásné, második neje Niczky Borbála, György és Geiger Mária leánya, a nagybefolyású szeptemvir Niczky Györgynek első unokatestvére. Ettől gyermekei: Lázár, Anna Szentgyörgyi Horváth Zsigmondné, Antal, János és József. Antal 1767-ben a szigetvári járás főszolgabírája, második nejétől, Tallián Jozefától (ki utóbb gróf Klenauné) fia János (1784–1861), ki 1812 deczember 11-én báró lesz, 1813 április 9-én grófi rangra emelkedvén, az idősebb grófi ág alapítója. Ő szerezte meg a Végh családtól Babócsát. Báró Sternberg Lujzától fiai: Adolf és János, mindkettő katona. Adolf (1808–1869) Sombereki Sauska Annával atyja Jánosnak (szül. 1838), Adolfnak (szül. 1839, nős gróf Somssich Terézzel), Józsefnek (szül. 1841, nős gróf Somssich Paulával), Viktornak (szül. 1848), Annának gróf Wurmbrand-Stoppech Hermannénak, Alvinának báró Geramb Kamillonénak. János (1809–1859) Ledvina Antóniával atyja Ödönnek (szül. 1850) és Paulának (szül. 1849) gróf Somssich Józsefnénak. Antal fivére József (1478–1811), ki Ürményi Máriával, István és Moszticzky Borbála leányával, az országbíró Ürményi József nővérével atyja Miklósnak, Pongrácznak, Teréznek, báró Lang Ignácznénak, Annának Kajdacsy Antalnénak és Borbálának Siskovics-Guganovics Józsefnének. Miklós (1784–1870) 1808-ban főjegyző, 1813–1817-ig másodalispán, ismételten (1811, 1830, 1832, 1840) országgyűlési követ, a sörnyei hitbizomány alapítója; nejével, Kajdacsy Jozefával, a köznemesi ág fenntartója. Fiaik: Pál (1811–1888), előbb aljegyző, 1843-ban követ, majd helytartósági tanácsos, kinek közszereplése az 1848-ik év után országos jelentőségű lesz és Lőrincz (1819–1894), az alkotmányos időben másodalispán, kinek Koin Máriától fia Andor (szül. 1844, nős Kisjeszeni és Megyefai Jeszenszky Zsuzsával, Ferencz és Siskovics-Guganovics Ilona leányával). E nemesi ág Sárdon, Sörnyén és Nagyhajomban birtokos. József és Ürményi Mária ifjabb fia, Pongrácz (1786–1849), 1824–1830-ig első alispán, ezután alnádor, majd személynök, államtanácsos, ki mint a Szent István-rend középkeresztese 1845 május 3-án, gróffá emeltetvén, az ifjabb grófi ág alapítója. Nejétől, Zichy Juliától, József és Bézsán Francziska leányától fiai: József, ki még a grófi rang adományozása előtt, német (16 őst feltüntető) tábla alapján lesz kamarássá és Imre (szül. 1814), ki nejével, Siskovics Máriával magtalan. József (szül. 1812) neje báró Schiller Amália, gyermekeik: Imre (szül. 1843, nős gróf Széchenyi Máriával) és Teréz gróf Somssich Adolfné. E grófi ág Kaposújlakon és Hetesen birtokos.
A család czímere, az 1716 február 4-én nyert czímerújítólevél szerint, melyet Miklós fiai, Pongrácz, Péter és Mátyás, nyertek s melyet a grófi ágak is megtartottak: kék pajzsban zöld halmon nyugvó koronán álló, balját ragadozásra nyujtó, jobbjával hegyével befelé fordított három ezüst nyilat tartó jobbra fordult arany oroszlán. Sisakdísz: a koronából kinövő pajzsbeli oroszlán. Takaró: vörös-ezüst, kék-arany.
Somssich.
