Mulatságok.
Mulatságok.
Nem oly változatosak és élénkek, mint a gyermekjátékok, a felnőtt ifjaknak és leányoknak a mulatságai. Ma már legények, leányok legszívesebben a ház elé ülnek ki esténként vagy vasárnap és ünnepnap délutánjain, a szomszédok csoportba verődnek, megkezdődik a nóta és ha valahonnan muzsika kerül elő, víg tánczra kerekednek s a nótázásnak nincs vége, csak harangszókor, a mikor hazaballagnak. Más helyeken, sajnos ma már a kocsma előtti tér ez a gyülekezőhely s ott a mulatság nem ily csendesen végződik. – Téli időben sok helyt a fonóházba járnak, a hol szintén víg nótázás mellett pereg az orsó. Felváltja ezt néha a tollfosztás is, a mi sokkal unalmasabb mulatság; őszszel pedig a kendernyomók és kukoriczafosztók 207víg dalától hangos a falu, sokszor éjfélig is. Búcsúkor és húshagyóban azonban még a legjózanabb falu népe is a kocsmába jár tánczolni.
A tánczoláson kívül találunk még itt-ott a felnőtt ifjúság körében is egyéb nemesebb társasmulatságokat, a hol még a kocsmázás rossz szokása el nem hatalmasodott. Ilyen mulatság az ú. n. erdőjározás. Legények és lányok nagy kört alkotva körbe járnak – bent a körben 3–4 pár tánczol és dalolja a következőket:
Erdőjároznak a lányok | Tánczra indulnak a lábok | Mellik járja a legszebben | Azok a leghíresebbek. – Mester úrnak nincs csizmája | (más névvel is dalolják) Fázik szegénynek a lába. | Majd elmegyünk a vásárra, | Vegyünk csizmát a lábára. – De szeretnék páva lenni, Mester úrnak lánya lenni. | Mester úrnak lánya lenni, | Tanítónak párja lenni stb. stb. (Török-koppány).
Egy másik ugyancsak kedvelt tavaszi mulatság: a májusfa kitánczolás. Május elsején valamely kedvelt egyénnek (legtöbbszár a bírónak) háza előtt májusfát állítanak. Május vége felé egy vasárnap délután összegyűl a fiatalság és zene, énekszó és táncz kapcsolatában tartódik a májusfa ünnepélyes kiemelése (Jut).
Néhol szokásos még a nagyobb szüreti körmenet is, a mikor a legények lóháton, a leányok kocsikon magyaros ruhába öltözve, énekszó mellett járják be falut (Kiliti).
Az arató-ünnepek már csak az uradalmakban szokásosak s nem is a nép, hanem az uraság alkalmazottai rendezik.
