Nemzetiségek.
Nemzetiségek.
A somogyi nép szokásainak, sajátságainak ismertetése közben sok helyt tekintettel voltunk az idegen nemzetiségűekre is. Láttuk, hogy a szerbek, vendek már teljesen kivesztek, csak helynevekben és családnevekben él még emlékük. Csak a horvátok, németek és tótok tartották még fenn itt-ott nyelvüket és szokásaikat. A horvátok a déli határszélen szoros kapcsolatban vannak szlavóniai testvéreikkel, a németek és tótok azonban a megye bensejében nemzetiségi szigeteket alkotnak s némely sajátságukról, szokásukról itt külön is meg kell emlékeznünk.
A németek – miként már előbb kifejtettük – két csoportban fordulnak elő; a vármegye délkeleti határán a tolnai és baranyai sváb telep folytatásaként s a megye középső és éjszaki részén egyes elszigetelt csoportokban. Ez utóbbi németség a 222sajátlagos somogyi német nemzetiség, mely sok eredetiséget mutat fel még ma is, bár lassan és fokozatosan magyarosodik. Sok köztük a szőke, kékszemű, életmódjukban egyszerűbbek, gazdálkodásukban takarékosabbak, vallásuk vegyesen katholikus és lutheránus. Különösen Hács és Vámos lakosai (lengyeltóti járás) ragaszkodnak régi szokásaikhoz, más nemzetiségűekkel össze nem házasodnak, Wittenberg vidékéről származnak és egy törzset alkotnak a tabi és igali járásbeli németekkel. Lengyeltótiba egy gróf Zichy, Vámosba pedig gróf Niczky Jánosné telepítette őket, 1830 körül. Ruházatuk: bugyogó vagy térdig érő szűk gatya (sípgatya), kalapjuk nagyszélű, alacsonytetejű, felül viselik a mellényt és alatta a szűk, kék gyapot-ujjast. A nők festett, egyszínű szoknyát és ugyanolyan réklit és fejkendőt viselnek, mintha gyászolnának, lábukon nagyrészt klumpát hordanak. Jellegzetes eledelük a német svártli, melyet maguk készítenek. Keresztelőbe-menetelkor ezt mondják németül: „Pogányt viszek, keresztényt hozok.” Temetés után este a szalmát, melyen a halott feküdt, a kertben elégetik és azután hetenként kétszer: szombaton és vasárnap, a rokonok összegyűlnek a halottas-házban és imádkoznak az elköltözöttnek lelkiüdveért. A társasjátékok közül a paradicsomjátékot és a Heródes-játékot kedvelik.
A tótok főleg Buzsák, Táska, Tótszentpál, Varjaskér táján laknak. Erős, magas, barna faj. Csimbókot viselnek. Bár erősen magyarosodnak, még mindig tótosan beszélnek. Bőrből készült tulipántos, sujtásos és prémgalléros bekecset, gatyát és szíjas bocskort hordanak. Érdekes, hogy a szláv neveket ma már csak gúnynévül használják.
