Nyelvjárások.
Nyelvjárások.
A somogyi nép nyelve az ú. n. alsódunántúli, alsódrávai és felsődrávai nyelvjárás körébe tartozik. Az alsódunántúli és duna–drávai nyelvjárás közötti határvonal Somogy és Zala határán, körülbelül Nemesvid és Marczali között indul ki és Kaposvárt délre hagyva, a Mecseknek tart. Az alsó- és felsődrávai nyelvjárás közötti határvonalat lehetetlen megvonni, úgy egymásba olvadnak. Hogy Somogynak többféle a nyelvjárása, annak maga a nép is tudatában van. Ez az oka, hogy a különféle vidéken lakók egymást kigúnyolják. Így pl. a csökölyieket beszédjükért a félórányira fekvő Kiskorpád lakosai kinevetik (az egyik alsódunántúli, a másik felsődrávai), pedig ők maguk is így beszélnek: „Káccs oda neki!” „De meghalli-é?” „Meglöjte kee, édösapám a szöget?” „Meglöjtem, édös fiam, meglöjtem.” „Micsoda réás az ott? Mér rén az a kölök?” – „Bökötte, édösapám, a lovakat?” „Bököttem, fiam, bököttem!” – Csakhogy a kiskorpádiaknak különösen hangzanak az ilyenek: eszrény, ehelyett: erszény, kalázli – pohár, kamara – szoba, héj – pallás, puruszlájk – mellény, lelejébe – tarisznyába, leves – rékli, kaczabajk e. h. röpike, bunda e. h. ködmen, kalangya e. h. kepe, meécses e. h. lámpi, toppantyú e. h. bocskor; nagyon megzsüjtörözték (verték) a gyerökök; úgy megperéjdikált a pap, hogy egészen kiréjtam a szömöm; lohakat, lehelet (lovakat, levelet), eemögyök türököt vágni, szedök réjbözlit. Különösen szokatlanok a diftongusok: neéz, szeép, szekeér; szeőlő, jaó; hejzó, éjdös szülém, mondja mög a béjró úrnak stb. – Hasonlóképen gúnyolják a taranyiakat (felsődrávai), hogy így beszélnek: „kopari, vakari, nem tudi mit akari”, aszondi, berökfa, (égerfa) dönnyetök 216(dinnye), dudafa (szederfa), keévár, kukull mög, küecs, móna (malom), napnyugatsó, keletső, vaczkos (vastag) stb.
Látható e példákból egyszersmind főbb vonásaiban az is, hogy melyek a főbb sajátságai a három somogyi nyelvjárásnak. Foglaljuk össze röviden e sajátságokat, néhány jellemző példával megvilágítva.
Az alsódunántúli nyelvjárásnak, mely a marczali, tabi, lengyeltóti és igali járások nagyobb és a kaposvárinak kisebb részét foglalja magában, főbb sajátságai a következők: az ly h. ll: illen, ollan, millen, hell, Mihall, foló; el h. ę: ęment, visęt; ol, ul h. ű: távű, tanűnyi, kerüte; l h. ll: allú, föllű, bellű, szallag, hallad; s h. ss: sebëssen, magossak, esső; t h. tt: nyittanyi, füttenyi, taníttó; a h. o (ha előtte a van): házo, lábo, ágyod, játszonak, szántonyi; o, ö h. u, ü (l előtt): gondulok, parancsulom, csókul, énekül, gondúja, csókúnyi, pörűtem; o, ö h. u, ü (egyéb esetekben is): ű, kű, lűnyi, tűrűl, durung, ustor, hunnan, ujan (olyan); ë h. ö (különösen l előtt): köll, fölhő, tësző, ësző, vësző; néha i h. ü: üdő, üng v. ümög, füzet, ügyekszik; j h. gy, ty (mássalhangzó után): rabgya, kalaptya, birgya, várgya, kaptya; l kiesése a szó belsejében: főd, őtözik, vót, tódok, sűve, óma, szóma, fóka, fâd be, nyâd le, aszâtt, pörűt, gondút; l kiesése a szó végén: házbú, hátú, egyé, ittá, törkő, bagó; szóvégi hangok illeszkedése a következő szó első hangjához: ëh ház, nat templom, itt izs van, kizs város, od van, ötfen, hitfány; v kiesése: üeg, koács (Balaton vidékén); vel h. vę: fejję, avvâ, lábávâ; személyragozás: rabgya, kalaptya, házo, kezin, istenit, kezük, aptyuk, dobgya, vággyuk, rággyo, kaptyátok: főnévi igenév: óvasnyi, keresnyi, ënnyi, innya, sírnya; felszólító mód: számújjam, számídd, számíjja, megtaníjja, gyógyíjja mëg, segíjje; igyá, hozzá, aggyá.
Az alsódrávai nyelvjárás a nagyatádi és szigetvári járásban és a kaposvári járás egy részében van elterjedve. Főbb sajátságai ezek: ly h. néha l: goló, helös, hel, üll; é h. i: szömit, kezin, níz, nímöt, fíkötő, vendíg; a h. néha o: vosárnap, morha; al h. ó: óma, szóma, fóni, hógass; el h. é v. é: ęgyün, ęveszëk, nyér, reméni, meszęni; ó, ő h. ú, ű: lú, kancsú, rúzsa, kű, ű, gyün; néha i. h. ë vagy é: ënnen, ëtt, ëthon, szëget, kéván, vérad, ásét; ul h. il: gyógyil, fordil, lapil, hátil, azita; ü h. i: tíkör, fistös, hívös, físű; al, el h. â, ę: bottâ, éjję, röggę; szótagelhagyás: ütte, futtál, kötteni; hoz h. hó: komámhó, házábó; 3 személy néha i: bűri, ízi, béli, ellenben: esze, keze; ok, ök h. ik: borik, kuttyik, kocsijik, magik, utánik; igeragozási sajátságok: vári, láti, mondik, fogik, akarik, húzitok, szeretje taníjja, hajtsák (e. h. tanítsa, hajtják), számíjja, fordíjj; tárgyatlan ragozás tárgyas helyett egyes helyeken: a húst ëszünk mëg először, behordnak-ë ma a szénát?
A felsődrávai nyelvjárást azon a vidéken beszélik, a hol a nyugati (göcseji), dunántúli és dunadrávai nyelvjárásterület összeszögellik (főleg a csurgói és barcsi járásban). Ezért ez valóságos vegyülék nyelvjárás. – Az alsódrávaival egyező sajátságai: a teljes ö-zés és a név- és igeragozás. A nyugatival vagy göcsejivel egyez a következőkben: a h. o (a á után): házo, lábo, tálol; l előtt o, ö h. u, ü. (ęvándűnyi, ínekűnyi), é. h i. (legín, egísz, íjjel), é h. ëé. (szëép, këép, nëéz) ó h. uó, ő h. eő (csurgói járás), ly h. ll (illen, ollan, mölik, királ, selöm), l kiesése (kíná, halá, asztâ, á, tanú, röpű). – Mind a nyugatival, mind az alsódrávaival egyez az alábbiakban: t h. tt (nyíttanyi, füttenyi, taníttó), j h. gy, ty (rabgya, kalaptya, szoptya, kaptyuk, hideggyebb, álnoktyabban), ni h. nyi, nya (önnyi, tönnyi, vinnyi, írnya). – Egyéb sajátságai e nyelvjárásnak: a diftongusok (különösen Csököly, Hetes és Juta táján) ú. m. aó (jaó, tinaó), eé (neéz, szeép), ëé (szëölő, üszeő); ü h. i (fist, fíl, figgő), va, ve h. val, vel (befonyval, mög van az vervel); összevonás (kács e. h. kovács, kász e. h. kovász, koóca e. h. kukoricza); személyragozás, (loam, load, lovik, czipeje, szereteje, enyímé, tëedëé, züejé, kieje, Istennek ajállom üket e. h. magukat).
