Születés, keresztelés.
206Születés, keresztelés.
Mikor az újszülött rendben van, a bába a család megbízásából elmegy a leendő keresztanyához, a kit vagy a kiket a fiatal menyecske leánykori barátnői közül választ és e szavakkal jelenti be a nagy eseményt: „Ha mög nem veti a komaasszonyát, akkor mönnyön el hónapután körösztűtetni!” Erre rendesen ez a válasz: „Köszönöm a fáradságát, majd ęmönök!” A kitűzött napon azután a keresztanyák – a katholikusoknál 2–3, a reformátusoknál néhol 10 is – elmennek a gyermekágyas házba s rövid reggeli után (sűlt tojás, kalács, pálinka) elviszik az újszülöttet a paphoz. A keresztelendőre a bába fölszalagozott réklicskét, fölczifrázott fejkötőt ad, azután máslis, czifra szalagos vánkosba köti. A gyermek nevét rendesen a szülék állapítják meg; ritkaság, hogy a keresztszülő nevét kapja. Visszatérve a templomból, a bába előremegy és visszafordulva, háromszor ezt kérdezi a küszöb előtt álló keresztanyától: „Mit hoztál?” „Körösztény bárányt!” feleli a keresztanya. Azután behozza a megkereszteltet s először az ágy alá dugja, „hogy jó lögyön”, azután az asztalra helyezi, „hogy tiszta lögyön!”
Ha korai még az idő, a keresztanya hazamegy átőtözni. Délben érte megy a bába, hogy ebédre hívja. (Az ebéd rendesen tikleves, tikhús, rétes, kőttészta fahéjjal, dióval és bor.) Ezen az ebéden azonban csak a szereplők és a család tagjai vesznek részt. Néhol a keresztelés napján délután van az ú. n. komabál, a melyen csak az asszonyok vesznek részt és a mely sokszor éjjelig is elhúzódik. Néhol a komabált csak az újszülött 2 éves korában tartják meg.
Másnap a komaasszony már egy jól felrakott véka ebéd kíséretében tesz délfelé látogatást új komaasszonyánál. Ezt megismétli öt egymás után következő napon. Ha két vagy több komaasszony van, akkor felváltva teljesítik ezt a kötelességüket. A véka ebédhez, naponként, egy-egy liter bor is jár. Valósággal versenyeznek egymással, egyik sem akar elmaradnia másik mögött. Néhol ezt az ebédet pénzzel (10 korona) váltják meg. Érdekes megemlíteni, hogy legtöbb helyen az előbbi bizalmas „te” barátok, mint komák, egymást a legnagyobb tisztelet hangján magázzák, s még a leánykori jó barátnők is komámasszonynak titulálják és magázzák egymást. A komaságot nagy tiszteletnek tartják. Ha „komámuram”-nak valami ügyes-bajos dolga akad, melylyel talán maga nem bír, komája bizonyosan kisegíti. A komák családi ünnepekről (eljegyzés, áldomásivás, lakodalom, temetési tor) el nem maradhatnak. Együtt mennek vásárra, fuvarba.
Mikor a gyermek kétéves, akkor a keresztanya sok helyt „korozsmá”-t vesz keresztfiának vagy keresztleányának. A korozsma rendesen teljes ruházatból áll.
A szülés után 4–5 hétig a nő nem igen mozdul ki a házból, semmi dolgot nem végez. Ez idő leteltével, hétköznapon, valamelyik menyecske társával vagy a szomszédasszonynyal felmegy az Istenházába, hálát adva Istennek a felgyógyulásáért és a gyermekáldásért. Ez az ú. n. „egyház-kelés” vagy „avatkozás”. Újabban természetesen a keresztelői szokások is mind egyszerűbbekké lesznek, különösen azokon a vidékeken, a hol az egyke dívik s a hol a születést már nem is tekintik áldásnak.
