Testalkat, jellem.
Testalkat, jellem.
Somogyban háromféle néptípust különböztethetünk meg: tiszta magyart a vármegye legnagyobb részében, németet a Zseliczségben és egyes kisebb szigeteken, továbbá a szlávot a Dráva mentén és Lengyeltóti környékén. Azonban – miként már fennebb említettük – a magyar faj is két részre oszlik: a délsomogyi és a balatonmenti fajtára. A Balaton táján a férfiakat erős csontalkotás, gömbölyű, telt arcz, izmos tagok, gesztenye haj, a nőket ezenkívül vállas, melles termet jellemzik; a Rinya völgyében (nagyatádi járás) inkább a szőkés, vörösbe átmenő haj és gyengébb izomrendszer a jellemző; Kaposvár vidékén Szenna, Bajom, Csoknya, Hetes, Szt.-Benedek lakói – bár magyarul beszélnek – testalkatban különböznek a többi magyar típusúaktól: gyengébbek, szűkmellűek és szegény izmúak. Általában Külső-Somogyban a nép megtermettebb, csontosabb, vállasabb, teltebb izomzatú, de nyugodtabb és kényelmesebb, ellenben Belső-Somogyban nem oly szálas és izmos, de idegei hajlékonyabbak, járásuk, mozgásuk gyors; szilajabbak, bátrabbak, egyszerűbbek, az emberek. A Balaton mentén kivételt alkot Somogytúr és Látrány református népe, mely nyelvjárás, testalkat és szokások tekintetében a többi partmenti falvak lakosaitól elüt és inkább a belsősomogyi fajhoz hasonlít.
A hajviseletnek egy különös maradványa az ú. n. csimbókviselet, mely már alig található. A csimbók a férfi hosszúra növesztett hajának a fejbúbon és le a tarkó közepén való kettéosztása, mind a két fül előtt három ágra fonva és csomós bokrétába kötve.
A szláv típus Szigetvár környékén (szerb maradvány) és a Dráva táján (horvát): szálas, erős, munkabíró, Lengyeltóti és Buzsák táján (tót) apró, gyenge.
A németek közül az ecsenyiek, bonnyaiak, zselicziek lassúak, hosszú, vékony lábszárúak, szűkmellűek – a mikeiek, szulokiak zömökök, erősek és elevenek – a mocsoládiak és kötcseiek a magyarral már elvegyültek s nem is sejtjük bennük a németet.
