5. A Nagy-Berek sávja.
5. A Nagy-Berek sávja.
A balatonparti Nagy-Berek szélességében húzódik a második széles, deflácziós sáv le egész a Dráváig. Nagyatád körül a Kis-Balaton deflácziós sávjával összefolyik s egész Barcsig lenyúlik. Egész Somogy vármegyét derékban vágja ketté, valami 80 km. hosszúságban és 15–20 km. szélességben. Minden térképen erősen feltünő forma. A Balaton színéből dél felé rendkívül menetelesen emelkedik ki, a balatoni vízválasztó táján eléri legnagyobb magasságát, mintegy 170 méteres közepes magasságban azután igen fokozatosan sülyed megint dél felé, egész Babócsa–Szigetvár vonaláig, de nem mélyebbre 150 méternél s csak itt ereszkedik hirtelen alább a Dráva ártérig; de itt is olyan fokozatos a lejtősödés, hogy nehéz az ártér határát kijelölni. Valóságos síkságnak tekinthetjük tehát, a melyen megint éjszakon a deflácziós pontusi agyagtérszín uralkodik s ezt lepi el részben a Nagy-Berek tőzeges lápja, de azután mind több és több a homok dél felé s Nagybajom táján hatalmas, most is mozgó buczkavidékre jutunk. Ez a futóhomok egész Szulokig, Csoknyáig feltétlenül dominál s a területet nagy foltokban borítja az erdő, különösen Mike és Homokszentgyörgy körül. Nem hiányoznak itt a vadregényes, buczkás, elhagyatott helyek, a hol az ember ősállapotban találja a természetet. Mindenütt a félig-kötött homok típusos formái.
Nagyon jellemzők ezen a tájon a homokdolinák. A felszín kötöttebb, agyagosabb, szubaerikus talaján kerek mélyedéseket látunk, a melyek már messziről feltünnek haragoszöld, kákás, szittyós növényzetükkel. Ezek olyan helyek, a hol a homokban eltünt a víz s lassan berokkanás keletkezett, a melyben most a homok talajvize felszínre jut. Ez az oka, hogy nem szíkesednek el, mint a buczkák közötti mélyedések, hanem mindig friss víz van bennük. Különösen Jákó és Csököly táján nagy a számuk, százával olvashatók. Ez a tünemény a Kapos völgyének visszavágódása következtében keletkezett. A homokban elszívódó víz a Kapos forrásaiban napvilágra jöhet, tehát a homok talajvize mozgásba jött. A legérdekesebb esete ez egy idegen hidrografiai rendszer behatolásának más területre.
A terület települése ugyanolyan, mint a kisbalatoni sávé. A községek legnagyobb része a sáv két szélén sorakozik, és pedig nyugaton: Balatonkeresztúr, B.-újlak, Kéthely, Gomba, Marczali, Bize, Kelevíz, Mesztegnye, Böhönye, Beleg, Kónyi, Nagyatád; a sáv keleti szegélyén valamivel fokozatosabb az átmenet, de itt sorakoznak Fonyód, Lengyeltóti, Öreglak, Somogyvár, Pamuk, Osztopán, Csombárd, Csoknya, Szomajom, Kisasszond, Gige, Kiskovácsi, Kadarkút, Hencse, Magyarlad, Németlad, Patosfa, Hatvan, Merenye, azután elmosódik a határ. A községek más része elég sűrűn van ott, a hol a defláczió előrehaladtával jó, állandó 16talaj keletkezett, mint pl. a Nagy-Berektől délre (Tótszentpál, Varjaskér, Táska, Buzsák, Nikla, Csömend, Boronka, Pusztakovácsi, Libiczkozma, Fajsz), azután a hol a homok jól meg van kötve, de azonnal észreveszszük, hogy homokterületen vagyunk, mert a nagyobb községek körül temérdek apró tanya keletkezett, pl. Nagybajom környékén, a hol nagy területben nincs falu, csak puszták, apró tanyák. Innen délre egy darabon megint jól meg van kötve a homok, egész sereg falu van tehát rajta (Jákó, Kutas, Kisbajom, Csököly, Nagykorpád, Mike, Lábod), de azután újra futóhomok-zóna következik, leginkább erdővel fedve. A legérdekesebb buczkavidékek egyike ez, a mely még behatóbb tanulmányozásra vár.
Rinyaszentkirály, Görgeteg, Homokszentgyörgy vonalán megint valamivel kötöttebb a homok, de dél felé megint csak nagy homokba jutunk, a mely fokozatosan fogy el a Dráva lapálya felé. Mintha ezen a sávon is három rátában volna a futóhomok felhalmozva (nagybajomi nagy homok, kadarkúti nagy homok és görgetegi Keselyüs-homok), mint a hogy azt a Duna–Tisza közén kimutattam.
