Somogyi várbirtokok.
Somogyi várbirtokok.
A fennmaradt okleveles adatok a somogyi várszervezethez tartozó harmincznál több királyi várbirtok emlékét őrizték meg. Sajnos, hogy ez okleveles adatok csupán a XIII. század első évtizedeiből maradtak reánk, tehát már abból a korszakból, a midőn a várszerkezet bomlása megindult. Bármilyen hiányosak is azonban ezek az adatok, mégis sejtetni engedik, hogy a somogyi várszerkezet összefüggő egész volt és átterjedt a Dráván, a mai Kőrös- és Belovár vármegyék területére is.
Egybevetve az okleveles adatokat, a somogyi várhoz a következő birtokok tartoztak:
1. Acsa. Peremarton közelében, hol a veszprémi püspöknek is voltak birtokai. Egy 1266. évi oklevél szerint, Dersfi István a somogyi vár udvarbírája, mivel Tivadar somogyi várjobbágy a veszprémi püspökség egyik jobbágyát megölte, annak Acsán levő birtokát a veszprémi püspökségnek átengedte (Fejér IX. 7. 675–677.).
2. Alma. E várföldet, mely Szent-László közelében feküdt, (ma Szent-László-puszta, Nagyatád mellett), IV. Béla király 1262-ben a pannonhalmi apátságnak adta, Szigligetért cserébe (Pesty Frigyes: A várispánságok tört. 417.).
3. Borchud. E várbirtok, a II. Endrétől elidegenített királyi várjószágok visszaszerzésére kiküldött bíráknak 1237. évi ítéletlevelében fordul elő. Ez ítéletlevél szerint György comes és Both nemeseknek Borchud faluban levő birtokrészeit a kiküldött bírák elválasztották a somogyi várnép itteni birtokaitól (Pesty Frigyes i. m. 413.).
4. Bozona. A Dráva jobbpartján, Kaproncza, Molve és Novigrád között feküdt. E várbirtokot IV. Béla király 1244-ben a német származású Harmech fiának, Corrardnak adományozta (Pesty Frigyes i. m. 414.).
5. Bruncsa. E falu határában 12 ekealja somogyi várföldet II. Endre király a várszerkezet köteléke alól kiszakított s Makár bán fia Tamás comesnek adományozott. Utóbb 1231-ben mind II. Endre, mind Béla ifjabb király megerősítette Tamás comest e várföld birtokában (Wenzel XI. 230.).
6. Chernalika. (Csernaja, a mai Garesnicza határában.) Az egykori Garics vármegyében (a mai Belovár-Kőrös vármegyébe). E várföld a Garicsban levő somogyi várföldek határainak leírására kiküldött tisztek 1256. évi levelében fordul elő (Hazai Okmt. VII. 54.).
7. Décse. Az egykori Garics vármegyében. E várföldet IV. László király 1273-ban Roh comesnek adományozta. A határleírás szerint Roh comes földjével 366volt határos. Az adományozott föld minőségének megítélése végett a király, Imre akkori somogyi főispánt küldte ki, a ki azt jelentette, hogy a kért föld határos Roh comes szintén Décse nevű birtokával, és ahhoz a Garics-hegyen 3 és a Gorgóhegyen 1 szőlő tartozik. E jelentésből kétségtelen, hogy Roh comes addig Decche földnek csak egy részét bírta, míg a másik része somogyi várföld volt (Pesty Frigyes i. m. 229. l. – Csánki Dezső: Kőrösmegye a XV. században. 73.)
8. Disnicha (ma Disnik, a Garityhegy keleti lejtőjén). E várföld szintén Garicsban, a mai Belovár-Kőrös vármegyét Pozsega vármegyétől elválasztó Illova-folyó mentén feküdt. A Garicsban lakó somogyi várszolgák és várjobbágyok között támadt birtokviszályok lecsendesítésére 1256-ban kiküldött tisztek levelében szerepel, névszerint felemlítve (Hazai Okmt. VII. 54. – Csánki Dezső i. m. 76.).
9. Dubrava (hajdan Dombró, Csázmától éjszaknyugatra) tájékán, a mai Belovár-Kőrös vármegyében fekvő várföldekről még a XII. század közepéről vannak adataink. II. Géza király idejében (1141–1161) Pál fia Miklós comes és három somogyi várjobbágy a zágrábi püspök egyik Denbron nevű erdejét elfoglalta és egész II. László király idejéig bitorolta, mígnem végre IV. István visszaadta a püspökségnek, a miből kétségtelennek látszik, hogy az erdő közelében somogyi várföldek voltak (Tkalčić: Monumenta Hist. Episc. Zagrab. I. 2. – Pesty Frigyes i. m. 412. – Csánki D. i. m. 72.).
10. Ebrisk. E várföld Garicsban, az Illova-folyó jobbpartján feküdt s a Héder-nembeli Henrik és a Garicsban lakó somogyi várszolgák, másfelől ugyancsak a Garicsban lakó somogyi várjobbágyok között támadt birtokviszályok kiegyenlítésére kiküldött bizottság 1256. évi levelében fordul elő (Hazai Okmt. VII. 54.).
11. Gorbonak (Gorbonok). A mai Klostar, Belovár megyében, a Podravinán, Gyurgyevácztól délkelet felé (Csánki i. m. 85.).
12. Horpács. Miklós nádornak a pannonhalmi apátság és a somogyi várjobbágyok között támadt perében, 1220 körül kelt ítéletlevelében, a perdöntő eskü letételére a várjobbágyok részéről Horpács faluból Iser comes és Warcu százados voltak kijelölve. E falu tehát várbirtok volt (Wenzel I. 167.).
13. Ismeretlen nevű föld, a melyről IV. Béla királynak egy 1263-ban kelt oklevelében történik említés. Midőn a király Komár helységet némi városi kiváltságokkal látta el, hogy az idegen vendégek letelepedésére alkalmas legyen, földeket is adományozott neki, közöttük egy somogyi várföldet, mely az Ormányon túl feküdt. E földterületet a mai Zala vármegyében, Komárváros tájékán, kell keresnünk (Fejér VII. 1322.).
14. Kakat. Garicsban, az Illova jobbpartján feküdt s az 1256. évi határleírásban fordul elő (Pesty Frigyes i. m. 416.).
15. Kara. Igaltól éjszakkeletre. Az itteni várföldről egy 1294-ben kelt oklevél emlékezik meg (Terra castri simigiensis Kara). Ez a falu még 1485-ben is királyi birtok (Csánki D. II. 616.).
16. Kölked. E várbirtokot IV. László király mentette fel a várbeli kötelék alól; 1273-ban a király az itteni várbirtokból 3 ekealját, melyen 4 várszolga lakott, János fia Trepknek adományozott (Wenzel XII. 82.). E várföld jelenleg a mai Pusztakovácsi határához tartozik. Emlékét Alsókölked- és Középkölked-puszták őrzik.
17. Lescbuch. Garicsban, az Illova-folyó jobbpartján feküdt. 1256-ban említik (Hazai Okmt. VII. 54.).
18. Mács. IV. László király egy 1279-ben kelt megerősítő levele szerint itt is laktak várjobbágyok; e földet a XV. században is említik. 1456-ban már a Miháldi családé (Wenzel IX. 226.).
19. Magyari (Mogorey). Egy 1277. évi oklevél szerint várjobbágyok lakták. 1279-ben IV. László király meghagyta a székesfehérvári káptalannak, hogy az itteni határokat rendezze. Pesty Frigyes e várbirtokot Somogyvár tájékán keresi, mások szerint azonban a mai Buzsák egy részének felel meg (Wenzel IX. 184.) – Hazai Okmt. III. 30. – Csánki D. i. m. II. 630.).
20. A közelebbről meg nem jelölt Musina-patak mellett elterülő várföld, a csezmiczei kerületben, melyet a várjobbágyok 1251-ben eladtak (Pesty Frigyes i. m. 418).
21. Necech (Pesty Frigyes szerint Nádszeg lehet). IV. László király egy, évnélküli oklevele szerint Opey ezt a várföldet elfoglalván a várjobbágyoktól, a király meghagyta híveinek, hogy vegyék pártfogásukba a várjobbágyokat (Wenzel IX. 555.).
36722. Palicsna. A mai Palesnik. Az 1256. évi határjárólevélben fordul elő (Wenzel XI. 413.).
23. Pösze. E várbirtokot 1276-ban IV. László király Berencsei András mesternek adományozta (Wenzel XII. 166.). Jelenleg Ádánd község határához tartozó puszta.
24. Predemch. A Gorbonak-patak mellett, a csezmiczei kerületben feküdt, többek között a muszinai vár népeivel is határos volt. Tehát a mai belovármegyei Klostar tájékán kell keresnünk. IV. Béla király e földet, mely a somogyi várjobbágyoké volt, a Döröcske-nembeli Salamon fia Simonnak adományozza. 1270-ben V. István király e birtokot és annak birtokosát, a vármegye főispánjának hatósága alól kivévén, a szlavóniai herczeg (talán bán?) alá helyezi. Béla királynak az előbb említett 1264. évi adománylevele szerint Csezmiczén is laktak somogyi várjobbágyok. A csezmiczei kerület nem csupán várbirtok, hanem később egyúttal Somogy vármegye kiegészítőrésze is volt. Az 1222. évi határjárólevélben található nevek is igazolják, hogy e területen magyarok laktak (Pesty Frigyes i. m. 417. – Karácsonyi János: Magyar nemzetségek I. 425. – Fejér III. 1. 368–70.).
25. Prodavíz. A Dráva jobbpartján, a mai Molve táján feküdt, Kapronczától délkeletre. IV. Béla király Bozommal együtt, 1244-ben, a német származású Harmech fiának, Corrardnak adományozta (Pesty Frigyes i. m. 414. – Csánki i. m. 67.).
26. Szerászló. Lőrincz nádor és somogyi főispánnak 1268-ban kelt ítéletlevele szerint, Szerászlóban (ma Bárdudvarnok) is laktak somogyi várjobbágyok, a kik a hetesi nemesek birtokrészeit elfoglalták (Wenzel VIII. 206–207.).
27. Szomajom. IV. László király egy 1275. évi oklevele szerint e falu a somogyi várjobbágyoké volt (Fejér V. 2. 292.).
28. Toplicza. Garicsban. Kálmán, Halics királya és Szlavónia herczege, 1239-ben, a somogyi várhoz tartozó Toplicza nevű földet Bayletha fiának, Drugánnak, cserébe adja a tőle kapott „Kristály földe” (ma Kreštelovac falu Pozsega vármegyében) nevű birtokért.
29. Tordos. E várbirtok a somogyvári Szent Egyedről nevezett convent 1275. évi beiktató-levelében fordul elő, Szomajom és Kaposfő helységekkel együtt, a Wene (Vénye) nevű lakatlan várfölddel határos faluként (Fejér V. 2. 292.).
30. Vertus. E helységet Béla ifjabb király 1226-ban a somogyi vár kötelékéből kiszakítván, a zágrábbi püspöknek adományozza (Tkalčić I. 56.).
31. Vénye. E várföldet IV. László király Korpádi Iván fiának, Orachnak, adományozza, a kit a somogyvári konvent 1275-ben az akkor lakatlan földterület birtokába be is vezetett (Fejér V. 2. 292.).
32. Vitya. E várbirtok emlékét a mai Gamás falutól délre fekvő hasonnevű puszta őrzi. Miklós nádor 1225-ben kelt ítéletlevele szerint, a pannonhalmi apát a somogyi várjobbágyoktól itt egy birtokot vásárolt (Pesty Frigyes 413.). 1261-ben IV. Béla király Vitya egy részét Kozma comesnek adományozta, hadi érdemei jutalmául. Az adománylevél szerint Vitya három részből állott. Az egyik a somogyi vár tartozéka, a másik a királyi csőszök, és a harmadik a királyi kovácsok földje volt.
33. Zdencz (Izdencz) környékén is voltak a somogyi várnak tartozékai. Ezeket a várföldeket 1256-ban István szlavóniai bán Sándor comestől, a ki azokat elfoglalta, visszavette. Ezek a várföldek a mai Belovár-Kőrös vármegyének grubišnopoljei járásában feküdtek (Pesty Frigyes i. m. 416.).
34. IV. László király a somogyi várnak Borhod és Igal között fekvő, meg nem nevezett földjeit a nyúlszigeti apáczáknak adományozta (Wenzel XII. 705.).
35. IV. Béla királynak a Szentsír-kanonokrend szerzetesei részére 1255-ben kiállított megerősítő levelében említés történik a somogyi várjobbágyok földjeiről, melyek a mai Nováki helységgel voltak határosak (Wenzel XI. 407. – Csánki D. i. m. 89.).
