Mátyás király.
Mátyás király.
A rendek jan. 23-án Hunyadi János másodszülött fiát: Mátyást kiáltották ki királylyá, s a Mátyás után Prágába küldött fényes követségben ott találjuk a vármegye főispánját: Marczali Jánost, továbbá Rozgonyi Jánost és Sebestyént.
412Az ifjú király uralkodásának első évtizedében oldala mellett találjuk a vármegyében birtokos Rozgonyi Sebestyént, s Gúthi Ország Mihályt, Hetes, Korpád, Jákó, Papsára és Denna urát, a Hunyadi-háznak egyik régi, odaadó hívét, a kit a király, Garai László helyébe, nádornak tett meg. A vármegyében birtokos urak közül Rozgonyi János királyi tárnokmester, Kanizsai László pedig 1465-ben főlovászmester volt.
Mátyás uralkodásának első két évtizedében, a vármegye területén nevezetesebb esemény nem történt, sem a csehországi hadjárat, sem az 1471. évi összeesküvés, midőn Mátyás letételére törtek, Somogyban nagyobb mozgalmat nem idézett elő.
Mátyás csehországi hadjáratából következményekkel járt egy Boroszlóban kötött szerelmi viszonya, melyből, egy boroszlói előkelő polgárcsalád lányától, 1473 ápr. 3-án született fia: a későbbi Corvin János, kinek a születését egyelőre titkolták (Mill. Tört. IV. 287.). Midőn azonban látta Mátyás, hogy Beatrixtől, második nejétől sem remélhet törvényes utódot, szeretete fokozódott törvénytelen gyermeke iránt és már 1479-ben kifejezte abbeli szándékát, hogy a gyermeket törvényesíti s herczegi rangra emeli. Először ugyanez évben adományozott neki birtokokat Erdélyben, melyet csakhamar követtek a többi adományok is, Corvin János Somogyban is birtokos lett. 1484 Lak várát (a mai Öreglak) adományozta neki, de melyet Corvin János, 1490 táján, Poki Antalnak és Ferencznek adott. Corvin birtokolta még Hetes, Látrány és Denna helységieket is (Csánki Dezső i. m. II. 574. 578. 682.). Mindamellett, főleg Beatrix magatartásán és az ellenséges közhangulaton, meghiusult Mátyás akarata, a herczeg trónörökössé nyilvánítását kénytelen volt elhalasztani (Mill. Tört. IV. 293.).
Mátyás király, Ország Mihály nádor elhalálozván, 1486 jan. hó 1-ére nádorválasztó országgyűlést hívott egybe, melynek tulajdonképpeni tárgya ugyan a nádorválasztás volt, de emellett a király az ország rendeinek, panaszaik és kívánalmaik előadására és előterjesztéseik tárgyalásában, korlátlan szabadságot biztosított. Somogy követei éltek is az alkalommal. Felpanaszolták s az alsó papsághoz intézett pápai bullákkal bebizonyították, hogy a plebánosok helytelenül követelnek az erőszakos halállal kimúlt emberek temetéseért 4 forint díjat (Mill. Tört. IV. 307.). Az országgyűlés tárgyalás alá is vette a somogyi követek előterjesztését, és ez ügyben az 1486: LXIII. t.-cz. intézkedik.
Ezidőtájt megromlott a vármegyében a közbiztonság is. Páti Török László és Vései Kürtösi György, bizonyos Bocskai István nevű nyilvános rablóhoz csatlakozva, pusztították és rabolták Somogyot. Mátyás megfosztotta őket birtokaiktól, a melyeket 1486-ban Tolnai Bornemisza János alkincstartónak adományozott. De Bornemisza kegyelmet eszközölt ki Török László részére, sőt testvérévé fogadván azt, a Pát, Bennek, Gárdos, Váraszló stb. helységekben bírt jószágok felébe is visszabocsátotta (Csánki Dezső II. 666.).
Mátyás király uralkodásának végszakában telepednek le a Báthoriak a vármegye területén. Marczali László, nagynevű családjának utolsó fisarja, kinek neje Báthori Kató volt, 1474-ben kölcsönös öröködési szerződést kötött Báthori Istvánnal és testvéreivel. Marczalinak 1488-ban bekövetkezett halála után roppant kiterjedésű birtokai, a melyek Babócsa, Fejérkő, Gerecz, Zákány várak, Somogyvár, Marczali és Segösd városok körül csoportosultak, a Báthoriak kezébe mentek át. A Báthoriak, 1495-ben adománylevelet nyervén II. Ulászló királytól a Marczali-féle javakra, a vármegye legnagyobb birtokosaivá lettek és egészen a török hódoltságig vezérszerepet vittek a vármegye közéletében.
