Záh Feliczián.
Záh Feliczián.
Záh Feliczián merénylete és az az embertelen ítélet, mely egész nemzetségét sujtotta, ismét felkavarta a szenvedélyeket a vármegyében.
A vérbíróság tagjai között helyet foglalt a somogyi birtokos, Szécsényi Tamás erdélyi vajda, Károly király egyik legodaadóbb híve. Hosszas tanácskozás után hozták meg az ítéletet, hogy a Záh-nemzetség egyenes ivadékai harmadíziglen, azonképen Feliczián nővérei és leányainak gyermekei kiirtassanak, a nemzetség többi tagja pedig javait veszítse és szolgaságra vettessék. Az irgalmatlan ítéletnek egy somogyi család is majdnem áldozatul esett. Ez a Szák-nemzetség egyik ágából származott zseliczségi birtokos: Szentgyörgyi Zopa család volt. Zopa Pál fiait: Jánost és Miklóst, egy birtokperből kifolyólag, 1341-ben megvádolták, hogy tulajdonképeri nem is a Szák-, hanem a Záh-nemzetségből származnak, s ezért az 1330. évi ítélet értelmében őket is ki kell irtani. Nagymartoni Pál, élvén az alkalommal, a királytól elkérte Szentgyörgy és Domonkoslaka birtokaikat, melyek Hárságytól éjszakra feküdtek. Azonban Somogy vármegye szembehelyezkedett az országbíró ítéletével. Somogy nemességét különben felháborította már az 1330. évi ítélet is, így azután Zopa Pál fiai kikerülték a megbélyegző halálbüntetést s megmaradtak ősi javaik birtokában. Zopa Jánosnak és Miklósnak egyébként sikerült tisztázni a névhasonlóságból eredő tévedést s többé nem háborgatták őket (Karácsonyi i. m. III. 44. – Századok 1874. évf. 245.).
Az esztendő őszén, midőn a Záh-nemzetség fölött oly embertelenül ítélkeztek, Károly király a Havasalföldre vezetett hadjáratot, melyben maga a király is majdnem odaveszett. E hadjáraton pusztult el az Osli-nembeli Imre fia Lőrincz, a rettenthetetlen vitéz, a vármegyében birtokos Kanizsai család őse.
