Pannonhalmiak.
Pannonhalmiak.
A pannonhalmi Szent Benedekrend somogyvármegyei birtokait, az Erdélyi László szerkesztésében megjelent nagybecsű művet véve alapul, a következőleg csoportosíthatjuk: 1. a tatárjárás előtti korszakban a rend birtokai voltak: Fok (a mai Siófok), melynek jövedelméből a tizedrész már Szent István király óta a szentmártoni apáté volt. Fekvőségei Siófoktól délre, a mai Kiliti határában terültek el. Zamárd, hol a szentmártoni monostornak négy szőleje, Endréd (Balatonendréd), 429hol két szőlője és ugyanannyi szőlőmívese volt. Megyer, itt 10 ház lovas szolgája volt a monostornak, a kiknek földje közös volt Somogyvár népeivel. Gány (Kiliti és Megyer között), itt az apátságnak három ház torlója (lélekváltója) volt Csaba (Megyertől délnyugatra) alkalmasint 1180 táján került az apátság birtokába, de csupán 1347-től vannak okleveles adatok az apátság itteni birtokairól. Bálványost még Szent István király adományozta az apátságnak, előfordul Szent László király megerősítő levelében, továbbá a III. Incze pápa 1216. évi, Honorius 1225. évi és IX. Gergely 1232. évi bulláiban is. Kőröshegy az apátság legrégibb somogyi birtokainak egyike, melyről a Szent László király és II. Paschalis pápa 1102. évi megerősítő levele is megemlékezik. Fejéregyház (Kőröshegytől délre feküdt), itt az apátság már 1135 táján birtokolt összesen 466 hold földét. A kutasi birtokot Szines úrnőtől 1146 táján kapta az apátság. A birtokhoz öt szőlő és Rádi faluban ugyanannyi szőlőmívesház tartozott. Ölyvös-pusztán az apátságnak öt szőlőmívesháza volt. Gamás faluban (Karódtól délnyugatra) az apátságnak két szőleje, három berke és egy ekealja földje volt, itteni birtokaiban II. Endre király 1221-ben erősítette meg az apátságot. Tard (Gamástól éjszakra) már a Szent László király megerősítő levelében előfordul. A II. Paschalis pápa 1102. évi megerősítő levelében említés van az apátság itteni, a Megváltó tiszteletére szentelt egyházáról. Vitya falu (Gamástól délnyugatra, ma Puszta) határában az apátság 1225-ben a somogyi várjobbágyoktól megvásárolt egy darab földet, a hol kápolnát építtetett Szent Jakab tiszteletére s melléje egy kisebb remetekolostort is. Utóbb még, 1230-ban, kárpótlásul azért, mert a vityai várjobbágyok felégették a kápolnát és melléképületeit, 240 hold földet, majd még újabb 240 hold földet nyert az apátság. Fajsz, Dénes nádor és szolnoki ispán 1239 táján hozott ítélete szerint az apátságnak itt öt háza volt. Vitya és Fajsz között Albeus mester nyitrai főesperes, az 1237–1240. években készült összeírásában, még három apátsági birtokot nevez meg, ú. m. Csopakot, Tepeyt és Gyrchit, a melyek a mai Somogyvámos és Pamuk helységek határaiban feküdtek. Tepey a középkorban kettő volt, Nagytepej és Kistepej. Nagytepej, mely Fajsz, Nagykürtös és Pamuk közé helyezhető, már Szent László király idejében az apátság birtokai közé tartozott. II. Paschalis pápa 1102-ben megerősítette az apátságot e helység birtokában. Fonyód már Szent László király megerősítő levelében is előfordul, később a III. Incze pápa 1216. évi, III. Honorius 1225. évi és IX. Gergely 1232. évi megerősítő levele is említi. A két Bogát-pusztát Szent László király megerősítő levele és az 1216–1232. évi pápai bullák említik. Méhest Albeus mester 1237–1240. években készült összeírása jegyezte fel. Zselicz erdőségben (mely Kaposvártól délre terül el) Szent László király adott birtokokat az apátságnak, és pedig 30 kanászháztartást a hozzátartozó háznéppel és 300 sertéssel. Albeus mester szerint a Zselicz erdőségben, egy határgyűrűbe foglalva, az apátságnak 10 faluja volt, a melyben kanászok laktak. E 10 kanászfalu a következő: Márczadó, két Szerénke, Dercze, Vállusfej, Nyirakol, két Szent-László, Bozaisfalva (Bőszénfa?) és Karán. E 10 faluban Albeus idejében (1237–1240) összesen 300 háznépet írtak össze. 2. A tatárjárás utáni korszakban a XV. századig az apátság a következő helyeken volt birtokos: Kőröshegy, mely jószágkormányzósági székhely volt. Csaba 1184 óta a rend tulajdona, 1347-ből is van róla adatunk. Csicsal, Karád mellett, ma puszta. 1340-ben Decse fia Lacza és Bede fia Miklós vették bérbe. 1393-ban Nezdei Mihály fiának, Bessenyei Mátyásnak, adta bérbe az apátság. Fejéregyház Csicsallal volt határos. 1262-ben Gábrián fia, Gábrián, a maga és fiai birtokrészét Csicsalban és Fejéregyházán az apátságnak adta. 1364-ben már mint pusztult birtok fordul elő. Rád, 1336-ban az apátság itteni jobbágyairól vannak adataink. Tardon 1336-ban rendezték a jobbágyszolgálmányokat. Szamárkúton 1336-ban részbirtoka volt az apátságnak. Kara (Bogát szomszédságában), 1294-ben Pál Somogy vármegye alispánja, Együdei János és Iharos ellenében, a pannonhalmi apátnak ítélte oda. Bogát 1336-ban, Méhes 1310-ben szerepel apátsági birtokként. Györökön (Karával szemben délnyugatnak feküdt) 1310-ben az apátságnak nemes jobbágyai laktak. Györökkel volt szomszédos Tepej, a hol 1310-ben szintén nemes jobbágyokat találunk. Rupolyfőt, melyet 1220 táján tótokkal telepítettek be, 1270-ben az apátság és a királyné népei közösen bírták (Pannonh. Szent Benedekr. tört. II. 168.). A Zseliczségi Szent-Kereszt vagy Keresztúr azonos lehet Kaposkeresztúrral. 1358-ban Szigfried pannonhalmi apát Szent László adományának mondja. László apát 1369-ben benépesítéséről gondoskodik. Ez okból szabadalmakat biztosít a letelepülőknek. 430Keresztúrhoz tartozott Szent-László, melyről 1328-ban van első ízben említés. 1364-ben az országbíró megerősítette az apátságnak Szent-Lászlóhoz és Szentkereszthez való jogát. A többi zseliczségi birtokok közül: Márczadó a XIV. században Enezd vagy Enyzd nevet vett fel. 1400-ban e birtok határait a somogyvári konvent megjárta. Nyirakol, mely a baranyai határ közelében, Derczétől keletre, az Alma-patak mellett feküdt, 1250–1310-ben szerepel az apátság birtokai között. Szerénke 1335 előtt volt az apátság birtoka. Derczéről 1314-ből van adatunk. Szent-László (Nyirakol alatt) IV. Béla király egy, 1262-ben kelt oklevelében fordul elő, 1392-ben említik utóljára. 3. A XV. századból a következő apátsági birtokokról vannak okleveles adataink: Kőröshegy még 1536-ban is az apátságé. Rádot 1449-ben még Györgyi Bodó Gergely bírta bérben. Tard 1466-ban Debrentei Tamás birtoka. Kis-Egrest 1521-ben szerezte az apátság, 1536-ban is még e helység földesura. Szamárkút 1466-ban Debrentei Tamásé. Remete-Udvarhelyről először 1418-ban van adatunk. 1535-ben Török Bálint birtokába került. Kara 1536-ban is még az apátságé. Tepej és Bogát 1536-ban még az apátság földesúri hatósága alá tartoznak; az utóbbi helységet Debrentei Tamás 1457-ben jobbágyaival kiraboltatta. Kutasapátit a XV. század elején a Kutasi család bírta bérben. A Zseliczségben: Keresztúr, Enizd, Karán, Kis- és Nagy-Fűz, Nyírakol, Alsó- és Felső-Dercse, Hasság (Hárságy), Alsó- és Felső-Litterág (Litorág), Szerénke, Szeréntelke és Szent-László voltak az apátság birtokai, 1434-ben azonban az apátság e birtokokat cserébe adta Szerdahelyi Imrének több zala- és győrvármegyei birtokért (i. m. III. 285–289. 507.).
