Szentmártoni monostor.
Szentmártoni monostor.
A szentmártoni kolostor szerzeteseinek a térítés nehéz munkájában híven segédkeztek a pécsváradi monostor lakói, a kik valamivel közelebb laktak Koppány földjéhez s az alapító fejedelem, éppen erre a veszedelmes szomszédságra való tekintettel, kétszáz vitézt rendelt a monostor védelmére (Marczali Henrik: Millenn. Tört. I. 237.). Szent-Márton szerzeteseire így is nehéz feladat hárult, mert hogy a bőkezű fejedelem által felajánlott javakat élvezhessék elébb meg kellett téríteniök 415ezt a szilaj kedvtelésekhez szokott népet, s évtizedek szívós munkájával sikert is arattak.
Szent István a nemzeti királyság megalapításával egyidejűleg Ascherik apátot Rómába küldte, hogy a tervbevett 10 püspökség felállításához II. Szilveszter pápa jóváhagyását megnyerje, s még a nemzeti királyság első évtizedében alapította e tíz püspökség közül: a veszprémit. A pécsi püspökség alapítása már a szent király uralkodásának végszakából ered. Mindkét püspökség fennhatósága a középkorban is kiterjedt Somogy vármegyére.
Nemzeti királyságunk első századában a mai Somogy vármegye legnagyobb része mégis nem tartozott egyik püspöki megye területéhez sem, hanem közvetetlenül a szentmártoni monostornak volt alávetve. Szent István király az apátság 1001. évi alapítólevelében világosan kifejezi, hogy a somogyi vár tartományát nem a megyés püspöknek, hanem a szentmártoni monostor apátjának fogja alávetni.
A vészprémi püspökség 1009 tájáról kelt eredeti alapítólevele ugyan nincs meg, hanem az 1298. évi átiratból tudjuk, hogy Somogyot a püspökségnek alávetett területek között nem sorolja fel. A somogyi vár területe így tehát nem tartozott a püspökség hatósága alá, máskülönben arra, hogy a vármegye megnevezése a püspökség alapítóleveléből kimaradjon, ok nem forgott fenn (Ortvay Tivadar: Magyarország egyházi földleírása.).
A segösdi kerület (Civitas Seggusdiensis) az Árpádok alatt külön igazgatási terület volt és egyházi tekintetben is külön főhatóság alatt állott. Ez a királynék udvartartásának ellátására rendelt terület ugyanis kezdettől a veszprémi püspökség főpásztorkodása alá tartozott, a kinek ősi jogai volt a királyné megkoronázása s a királyné részére az egyházi kegyszerek kiszolgáltatása is. A minthogy Somogy népe a tizedet, Szent István király rendeletéből, a szentmártani apátságnak fizette s az apátság gondoskodott a hívők lelki szükségleteiről is.
A szentmártoni apátság a térítésekkel megkezdett lelki hatást tovább ápolta templomaiban és remeteségeiben. Kőröshegyen, Tardon és Tepejen még 1102 előtt épültek templomok, a Zseliczségben 1175-ben már egy kisebb kolostor, Vityán pedig 1226 előtt Szent Jakabról elnevezett remeteség állott fenn (Erdélyi László: A pannonhalmi Szent Benedekrend tört. I. 307–324.).
