Szt.-János-lovagok.
Szt.-János-lovagok.
IV. A Jeruzsálemi Szent János-lovagrendnek három rendháza is volt a vármegye területén a középkorban. A lovagok már a XII. század második felében nyertek itt birtokokat Margit királyi herczegnőtől, III. Béla király testvérhúgától.
Midőn III. Béla király 1193-ban a székesfehérvári János-lovagok részére megerősítő levelet állított ki, már Csurgó, Szulok, Gadány, Ecsény, Kereki, Igal,. Csiz, Megyer, Gány, Nyim, Berény, Somberény, Marjad, Fehéregyháza, Csepely, Liba, 424Kér, Kapoly, Aranyos helységekben birtokosok voltak (Knauz Nándor: Mon. Eccl. Strig. I. 146.). Midőn II. Endre király a csurgói várat a János-lovagoknak adta, Csurgó, mely addig a székesfehérvári János-lovagoké volt, önálló rendházzá emelkedett és később hiteles-helyi jelleggel is bírt. A csurgói konventen kívül még Belken és Dadán voltak a lovagoknak rendházaik.
1. Belk vagy Belek, ma Beleg. E rendházról első ízben 1268-ból van adatunk (A veszprémi püsp. vatic. oklt. II – XCIX.). 1373-ban Cornuto Gerardus volt a rendház főnöke. A XV. században elvesztette önállóságát. 1493-ban már a vránai perjelség birtokában találjuk (Orsz. Lev. Dl. 6151. – Csánki D. II. 591.).
2. Csurgó. A Szent Margit tiszteletére szentelt rendház II. Endre király uralkodása alatt alakult. Alapításának ideje 1217–1226. évek közé tehető. 1226-ban már önálló konvent volt s hiteles-helyi jelleggel bírt. 1275-ben rendi káptalant tartottak itt a lovagok, Pontius de Fayn tartományi mester elnökletével. 1387-ben Zsigmond király időzött falai között. A csurgói várat II. Endre király adományozta a lovagoknak, melynek a birtokában I. Károly király is, 1324-ben, megerősítette őket. 1384 után a rendház elveszített önállóságát, 1405-ben már a vránai perjelség birtoka volt s ez időtől a róla elnevezett uradalom székhelye maradt az egész XV. században. Az 1494. évi összeírás alkalmával, a perjelség csurgói uradalmához tartozó községekben, 416 portát (jobbágytelket) írtak össze. Az utolsó vránai perjelnek halála (1526) után Tahy János kormányzó birtokába került, később, az 1534–35. években, Enyingi Török János és Bálint, majd 1542-ben Zrinyi János és Miklós foglalták el, 1548-ban ismét Török János és Ferencz, 1552-ben pedig Zrinyi Miklós birtokában találjuk (Történelmi Tár. 1911. évf. 381 l.).
Dada. A mai Kaposszentbenedek helység határához tartozó Kaposdada-puszta helyén állott. 1244-ben már önálló rendház volt. 1267-ben azonban már a székesfehérvári rendház tartozékai között szerepel. 1279-ben már ismét önálló rendházként említik az oklevelek. 1335-ben már elveszítette önállóságát, ekkor a székesfehérvári rendházhoz tartozott, melynek főnöke bérbeadta. 1443–1453-ban a Tamási Vajdafiaktól birtokolt Kaposujvár tartozékai között sorolják fel (Tört. Tár 1911. 382.).
