A két ellenkirály és tábora.
A két ellenkirály és tábora.
Mivel Tahy János, a kit a Ferdinánd-pártiak a székesfehérvári országgyűlés megtartásának megakadályozásával bíztak meg, megkésett Székesfehérvár megszállásával, többé mi sem akadályozta az országgyűlés megtartását, mely 1526 nov. 10-én Szapolyai Jánost választotta királylyá.
Báthori István nádor és hívei azonban nem nyugodtak bele a székesfehérvári országgyűlés határozataiba, és decz. 17-én Pozsonyban Ferdinánd osztrák főherczeget kiáltották ki királylyá.
Ferdinánd királylyá választása után Báthori István és társai azon fáradoztak, hogy János király híveit elcsábítsák. Báthori András átpártolását csakhamar követte 439Báthori Györgyé, a kit Ferdinánd király meghagyott Somogy vármegye főispáni méltóságában. De Ferdinánd megbizottainak Török Bálintot is sikerült elhódítaniok. A 24 éves, könnyelmű ifjú nem sokáig állott ellent a csábításnak. Roppant vagyonával fontos politikai tényező lévén, átpártolása Somogyban is előkészítette a talajt Ferdinánd ügyének.
Ferdinánd ravasz megbizottai azonban egy ideig leplezni óhajtották Török Bálint átpártolását s ezért felszólították, hogy új pártállását mindaddig titkolja el, míg Ferdinánd Magyarországba érkezik. 1527 nyarán Ferdinánd tekintélyes had élén egész Budáig nyomult. Azalatt Batthyány Ferencz bán, Báthori György főispánnal egyesülve, Somogy vármegyén át Szlavóniába nyomult, s ott János király egyik rendületlen hívét: Frangepán Kristófot támadta meg, a ki teljesen magára hagyatva, egész nyáron át, változó szerencsével küzdött Ferdinánd hívei ellen, de Varasd ostrománál halálosan megsebesülvén (szept. 27), vele e vidéken János király legerősebb támasza kidőlt (Millenn. Tört. V. 52.).
Frangepán halálával egész Somogy vármegye Ferdinándnak esküdött hűséget. Bár a köznemesség János király híve volt, a Ferdinánd-párti hatalmas főurakkal szemben nem tudta a küzdelmet sikerrel felvenni, annál kevésbbé, mert a harcztéren is siker koronázta Ferdinánd hadainak működését. Ennek a hatása alatt Ferdinánd országgyűlést tartott, mely elismerte őt királynak, nov. 3-án pedig Székesfehérvárott megkoronázták.
1528. év elején Török Bálint és Pekry Lajos, a ki Báthori Erzsébetet bírta nőül, mely házasság révén a vármegye területén Görgeteg, Csököly, Erdőcsokonya, Segesd stb. helységekben volt birtokos, a Felvidéken harczoltak János király hadai ellen, melyeket szétszórtak s a királyt kiűzték az országból.
A János király és Szulejmán szultán között kötött szövetség következtében, azonban csakhamar megfordult a koczka. S habár 1529 őszén, midőn Szulejmán harmadízben jött be az országba, a vármegye nemessége ismét János király hűségére tért vissza, hívei mégsem tudtak sikerrel fellépni a Ferdinánd-pártiak ellen, mert Szulejmán szultán Bécs alatt szenvedett kudarcza következtében kénytelen volt az országból kivonulni, mire Török Bálint vérszemet kapva, Szigetvárról szüntelen zaklatta János király híveit.
János király, hogy Török Bálintot átpártolásáért megfenyítse és hogy folytonos garázdálkodásainak és rablókalandjainak is gátat vessen, 1530 őszén meghagyta Mesztegnyői Szerecseny Jánosnak és Nádasdy Tamásnak, a ki az 1529. évi hadjárat alatt csatlakozott hozzája, hogy hadaikat összegyűjtve, Kápolnai Ferenczhez, az ezidőtájt vitéz lovasvezér hírében álló hívéhez csatlakozzanak s az ő segítségével Török Bálintot csellel hatalmukba kerítsék, vagy ha ez nem sikerülne, vegyék Szigetvárt ostrom alá. E czélból János király Nádasdynak és Szerecseny Jánosnak még azokat a török hadakat is rendelkezésükre bocsátotta, a melyeket Szulejmán az 1529. évi hadjárat alatt Buda várában visszahagyott. Ezeket Kászun bég vezette. Csatlakozásukkal Nádasdy és Szerecseny mintegy 10 ezer ember fölött rendelkeztek.
Török Bálint azonban már jóelőre értesült az ellene tervezett támadásról és erélyesen készült a védelemre. Szigetvárt bőven ellátta élelmiszerekkel, új katonákat fogadott fel és így felkészülve, várta János király hadait, melyek a vár alá érkezvén, a várat körülvevő tó éjszaknyugati partján helyezték el ágyúikat és megkezdték az ágyúzást, de az ostrom sokkal nehezebbnek bizonyult, mint azt előre gondolták. A várat körülvevő víz is sokkal mélyebb, iszaposabb, sással és náddal elborított volt, semhogy azon az ostromlók átmehettek volna. E mellett az ágyúzás is mindegyre lanyhábban folyt.
Mikor Török Bálint látta, hogy az ostromlók nem tudják a várat megközelíteni, egy kisebb elszánt csapattal kirohanást intézett, mely alkalommal Nagy Imrét egy 25 tagú lovascsapat élén elfogta és lefejeztette s fejét karóra húzva, a vár fokára tűzette, a többi foglyokat azonban szabadonbocsátotta.
E közben Roggendorf Vilmos, Ferdinánd király hadvezére, okt. 31-én ostrom alá vette Buda várát, mire János király a szigetvári ostromseregből a török hadakat sürgősen magához rendelte. Elvonulásuk után Nádasdy nem merte megfogyott hadával az ostromot folytatni s ezért ő is csakhamar Buda felé vonult; Kápolnai Ferencz azonban nem volt hajlandó Nádasdyt követni, lovasaival tehát Szigetvár alatt maradt s Török Bálinthoz csatlakozott (Mill. Tört. V. 86. – Németh Béla: Szigetvár tört. 72–73.).
440Az 1530. évi ostrom után Török Bálint a szigeti várat újból megerősíttette, az ingoványos tavat megtisztíttatta, kiásatta és megnagyobbíttatta, majd elkezdte az erődítvények építését. A mohácsi vész óta tartó belháborúktól okozott pusztítások és ama siralmas állapot, a melybe az ország jutott, közelebb hozta az ellenkirályok híveit egymáshoz. Perényi Péter, a ki ekkor még Ferdinánd király híve volt, ismét megpendítette a két párt közös tanácskozásának eszméjét.
