Harczok a végeken.
443Harczok a végeken.
Fráter Györgynek, Erdély nagynevű államférfiának, Castaldo zsoldosaitól történt oktalan megöletése alkalmul szolgált a töröknek arra, hogy Magyarország ellen ismét hadjáratot indítson. 1552 nyarán a horvát-szlavon végeken kezdtek előnyomulni és elfoglalták Verőczét. Innen egy csapat Görösgalt (Nemeske határában) foglalta el. Ez a palánk akkor jelentéktelen erődítvény volt, elfoglalásával azonban a Szigetvárra vezető út veszélyessé vált. A török felismerve fontosságát, az elfoglalt palánkot nem rombolta le, hanem őrséggel rakta meg, mely az 1552–53. évi zsoldlajstrom szerint 167 emberből állott (Velics-Kammerer: Török defterek I. 86–87.).
Miután a török beérte Görösgal elfoglalásával és tovább nem nyomult, a vármegye területének legnagyobb része megmenekült a háború borzalmaitól; de a háborúval karöltve járó döghalál rettenetes csapást hozott a lakosságra.
Szigetvár kapitányának, Dersfi Farkasnak váratlan elhunyta hírére a török Szigetvár ellen támadt. 1554 aug. havában Pécsett öt bég gyűlt össze, 14 ágyúval. Tervük az volt, hogy Babócsát, Berzenczét beveszik, s azután Szigetvár alá szállanak. A szigetvári őrség azonban értesülvén e támadásról, Perneszy Egyed vezérlete alatt feltartóztatta a török hadat. Hogy ez az összeütközés hol történt, az nem állapítható meg; a küzdelem azonban a szigeti őrség vereségével végződött.
A szigetváriak közül 11-en estek el, közöttük volt Perneszy is, a kit a megfutamodott had otthagyott a csatatéren. Az elesett Perneszy holttestét a törökök megtalálván, fejét vették. A szigeti őrség értesülvén a történtekről, Zalai Miklós vezérlete alatt, aug. 10-én megtámadta a törököket, hogy Perneszy holttestét megszerezze és eltemettesse; de ez a támadás is eredménytelen maradt (Németh Béla i. m. 121.). Ekkor az időközben szigetvári parancsnokká kinevezett Kerecsényi László igyekezett megszerezni a holttestet és saját hadával vonult a török ellen. Terve sikerült, a holttestet visszaszerezte és nagy gyászpompával vitette Szigetvárra, a hol eltemettette.
Habár Ferdinánd király hathavi fegyverszünetet eszközölt ki Szulejmannál, Tujgon budai basa 1555-ben mégis hadat vezetett a vármegyébe. Mikor a budai basa csapatait egybegyűjtötte, Busbeck, Ferdinánd király követe, éppen Budán időzött. A portai követ az egybegyűlt hadak láttára kérdést intézett eziránt a basához, mire Tujgon megnyugtatólag azt válaszolta, hogy csak hadgyakorlat czéljából gyűltek össze. Alig hagyta el azonban a követ Budát, Tujgon megindult hadával s Koppányon át, melyet elfoglalt, Somogyban termett. Támadása teljesen készületlenül találta a vármegyét, s így hadai akadálytalanul nyomultak előre.
Szeptember elején Tujgon már Koroknyánál táborozott, 8 nagy ágyúval és 40 taraczkkal. Midőn Szenyér kapitánya: Becse István a török had betöréséről értesült, futárokat küldött Zrinyi Miklóshoz, egyben Zichy Istvánt is értesítette, hogy a török Kaposvárt és Koroknyát szándékozik megtámadni. A török azonban elsősorban Zrinyi Miklóst igyekezett a somogyi harcztérről elvonni; ezért a boszniai basa berontott Szlavóniába s ott tűzzel vassal pusztított.
A török terve sikerült. Zrinyit elvonta Somogytól, úgy hogy nem is vehetett részt az 1555. évi hadjáratban.
A török had előbb Koroknya alá vonult, annélkül azonban, hogy a várat ostrom alá vette volna; ehelyett Keczelnél elzárta a Kapos vizét s ezzel megtette az első lépést Kaposvár ostromához. Mikor Dersfi István, Kaposvár ura, Dersfi Farkas szigetvári parancsnok fia, erről értesült, odahagyta a várat, hogy a nádorhoz menjen és Kaposvár felmentéséhez segélyt kérjen. A török azonban Kaposvár alatt termett és szept. 8-án megkezdte a vár ostromát. Heves ágyútüze csakhamar megrongálta Kaposvár falait s miként Horváth György szept. 12-én Zrinyi Miklósnak jelenté, egy bástyát és kaput egészen rombalőttek.
Kaposvárott az ostrom alatt a helyzet kétségbeejtő volt. A csekély őrség egy része megszökött, a kik pedig bennmaradtak a várban, azok nem értettek a fegyverforgatáshoz. A hajduk, Széll Péter ideiglenes parancsnokkal együtt, az ostrom ötödik napján kiszöktek a várból; egyrészüket a török elfogta, lekaszabolta s így a várat kardcsapás nélkül a hatalmába ejtette.
Pedig ekkor már Dersfi, a ki időközben segítséget szerzett, két ágyúval útban volt Kaposvár felmentésére. A mint arról értesült, hogy Széll Péter gyáván megszökött a várból, üldözőbe vétette, Pápán elfogatta és felakaszttatta.
Eközben Koroknya őrsége is, a mint Kaposvár ostromáról értesült, elkezdett szökdösni a várból. Szept. 12-én Horváth György már azt írja Buttykai Ferencznek, 444hogy már éppen csak annyian vannak, a hányan egy asztalt körül tudnak ülni. Az egyik éjjelen pedig még az udvarbíró is kimenekült a maradék haddal a várból s így Horváth nem tehetett egyebet, minthogy ötöd-hatodmagával az erősséget egyszerűen odahagyta.
Kaposvár bevétele után a török visszafordult Koroknyára, de legnagyobb meglepetésére a várat üresen találta, mire őrséggel rakta meg és továbbvonult. A környéken még csak Szenyér vára állott ellen a törökök ostromának. Nagy Balázs és katonái vitézül visszaverték a törökök rohamát s mivel az időjárás is egyre kedvezőtlenebbé vált, a törökök abbahagyták az ostromot, s Szenyér magyar kézben maradt.
A török had Koroknyáról Babócsa alá vonult, mely ekkor Báthori Andrásé és testvéréé volt. Az őrség 250 emberből állott, Selpi István és Budaics János hadnagyok vezérlete alatt. A babocsai őrség kémeket küldött szét, kik hírül hozták, hogy a török had, mely négy-ötezer emberből áll, Kapos várát elfoglalta. Erre az őrség Tahy Ferenczhez fordult segítségért. Ez azonnal írt Zichy Istvánnak, hogy Babócsára, Paczodra és Vízvárra segítséget küldjön, a mit azonban Zichy nem tudott megtenni.
Eközben a török had, előre megállapított terv szerint, Koroknyáról Babócsa felé vonult, útközben felégetve Bajom és Merenye helységeket. A törökök közeledtére a babócsai őrséget, mely segélyt sehonnan sem remélhetett, csüggedés fogta el. Hat napon át vitézül védte magát, de miután a törökök a váron rést lőttek és a várbeliek a várat tovább védelmezni nem tudták, alkudozásba bocsájtkoztak Tujgon budai basával a vár átadása végett.
A törökök a várbelieknek szabad elvonulást engedtek, podgyászukkal együtt. De Tujgon három várbeli hajdú kiadását követelte, a mire a várbeliek azt válaszolták, hogy a megjelöltek nincsenek közöttük, mivel azok az ostrom előtt kiszöktek a várból. Midőn azután az őrség a kivonulást megkezdte, a kijelölt hajdúkat a szalonnával és disznóhússal megrakott szekerek fenekére rejtették, melyeket a törökök, vallási okokból, nem vizsgáltak át, miáltal a három hajdú is megmenekült.
Báthori az őrség két hadnagyát elfogatta, s a vár feladása miatt halálra ítélte. A két hadnagynak azonban sikerült börtönükből megszökni és Erdélybe menekülni (Németh Béla: i. m. 125.).
Miután a török Babócsát erős őrséggel megrakta, Szigetvár felé vonult. Útközben visszafoglalta az időközben elvesztett Görösgalt, azt is ellátta őrséggel, azután Szigetvár alá indult s a vártól egy ágyúlövésnyire tábort ütött.
Kerecsényi László, a vár akkori parancsnoka, a török had mozdulatairól már jóelőre értesülvén, be sem várta míg a török had az ostromot megkezdi, hanem egymás után kétszer kirohant a török tábor ellen. E merész és váratlan támadás meghökkentette a törököket, a kik felszedték táborukat és gyorsan elvonultak.
Erre Kerecsényi harmadízben is kitört és Görösgal alá vonult, de nem támadta meg az őrséget, noha mindössze 120 török katona védelmezte, hanem visszatért Szigetvárra.
