Nagyváradi béke.
Nagyváradi béke.
E vereség hatása alatt Ferdinánd is kereste a békés megoldást. Wese lundi érseknek sikerült is végre a békeszerződést megkötni, melyet János király 4411538 febr. 24-én írt alá, s a melyet „Nagyváradi béke” néven ismer a történelem (Mill. Tört. V. 123.). E békekötés értelmében Somogy vármegye János király uralma alá került ugyan, de a tulajdonképeni ura Török Bálint volt. Bár nem ő volt a vármegye legnagyobb birtokosa, hanem Báthori András szatmári főispán hasonnevű fia, a ki az 1542. évi adólajstrom szerint a vármegye területén összeírt 6536 1/2 jobbágytelekből 1750-et bírt. A vármegye legnagyobb birtokosai ekkor, kevés kivétellel, János király hívei közé tartoztak, mint Török Bálint (660 porta ura), Zalay István és Majlád István, a kik együtt 325 portát bírtak; az utóbbi Nádasdy Tamás sógora és benső barátja volt. Nádasdy Tamás (132 porta ura), a ki azonban ekkor már Ferdinándhoz pártolt és Werbőczy Imre, János király egyik legodaadóbb hívének, a nagynevű jogtudósnak a fia, a ki 90 porta fölött rendelkezett. Török Bálint hatalmát Somogyban elsősorban Szigetvár biztosította, mely évről évre nagyobb jelentőségre emelkedett.
