Szulejmán hadjárata.
Szulejmán hadjárata.
Szulejmán 1566. évi ápr. 25-én indult el Konstantinápolyból; bár törődött, beteg aggastyán volt, a legnagyobb erélylyel készült a hadjáratra.
Szulejmán hada éppen nem volt nagy. A franczia követ 100.000-re teszi a harczosok számát, ellenben roppant nagy volt a csatában hasznavehetetlen nép, mely csak rabolni és pusztítani tudott.
Miután jún. 26-án Zimonyhoz ért, 29-én a Zimony melletti táborban János Zsigmondot fogadta. Eszéknél hatalmas hidat veretett, mely júl. 19-ére készült el és Szulejmán hada a mohácsi síkra vonult.
Épp ezidőtájt történt, hogy Zrinyi Miklós a tirhalai szandzsákbéget Siklósnál seregestől tönkreverte. Az egykorú írók szerint Szulejmán eredetileg Bécs ellen készült, s csak midőn Mohammed tirhalai szandzsákbég sorsáról értesült, határozta el magát Szigetvár ostromára.
Szulejmán tehát nyomban parancsot adott, hogy a sereg egy része Buda és Komárom felé portyázzon, a sereg zöme pedig az ő vezérlete alatt, Harsányon át, Pécsnek vette útját. Midőn a Pécs melletti mezőn tábort üttetett, kiadta a parancsot, hogy a következő állomás Szigetvár lesz.
450Mialatt Szulejmán Zimonyból Mohácsra s onnan Pécsre ért, ezalatt Győrnél tekintélyes hadsereg gyűlt össze Miksa király jelenlétében, mely had tulajdonképpen Bécs oltalmazására volt hivatva, de sikerrel vehette volna fel a küzdelmet Szulejmán hadaival is. Miksa azonban nem lépett fel támadólag, hanem csupán a Bécsbe vezető útvonal védelmére szorítkozott. Midőn Szulejmán Pécsről elindította seregét, a szekerek 17 faltörő és 280 öregágyút vontattak. Az előhadak már három nappal korábban érkeztek a szigetvári síkra, hogy Szulejmán sátorát felépítsék és a tábor helyét kijelöljék. Ezeket követte kétezer janicsár, majd a fősereg s végül Szulejmán, az ő kíséretével. Az előhad a Szigetvár feletti magaslaton ütötte fel sátorát s csak azután telepedett le az egykorú Semlékhegy nevű falunál elterülő síkságra.
Zrinyi ezt az átköltözést felhasználva, kirohanást intézett a várból s az ellenség között nagy pusztítást okozott. Zrinyivel volt ekkor Istvánffy Pál is, a ki egy előkelő törököt, dárdájával átdöfve, megölt.
