A birtokosok terheltetése.
A birtokosok terheltetése.
A lelépő alispánnak, Festetics Kristófnak, utolsó hivatali ténykedese volt az az egyezség, melyet a kir. kamarával a vármegyére kivetett fegyverjog-váltság ügyében kötött, s amelyet aug. 20-án III. Károly király is jóváhagyott. A kamara ugyanis a vármegyére, mint a törököktől visszahódított területre, még a szabadságharcz előtt, fegyverjog-váltság czímén, 12.000 forintot vetett ki, melynek behajtása iránt a vármegye még 1702-ben intézkedett. A közbejött szabadságharcz megakadályozta ugyan az egyes birtokosokra kivetett járulékok behajtását, de a szatmári békekötés útán a kamara több ízben sürgette a kivetett összeg beszedését. Közbejött azután Madarász alispán ügye, a ki a vármegye pénzével nem tudott elszámolni. Festetics alispán azután a vármegye közönsége nevében 15.000 forint lefizetésére kötelezte magát olyképen, hogy ez összeg lefizetése után a vármegye felszabadul a neoaquisitica commissio és a fegyverjog-váltság terhei alól, a kincstárnak pedig rendes joga és keresete csakis a háramlott és hűtlenség miatt elvett javakra marad fenn, – hogy az egyezség a kincstár szavatossága mellett birtoklók 485jogait nem érinti s ez egyezséggel a kincstár szavatossága nem szünik meg, – hogy az egyezség nem állja útját a tulajdonosok jogai érvényesítésének, mert az egyezség salvo jura alieno köttetett meg, – hogy továbbá a zálogbirtokostól az egyezményes összeghez fizetett hozzájárulást, a visszaváltáskor, a zálogösszeghez hozzá kell számítani, s ennek megtérítője nem köteles a zálogbirtokot kezéből kibocsátani. Ha azután a kincstár magszakadás vagy hűtlenség czímén a maga részére s szavatossága mellett perelné az illető birtokot, a jelenlegi birtokos által a megváltás fejében fizetett összeget megtéríteni tartozik, vagy ha a kincstár az elvesztett birtokot visszavásárolná, a megfizetett váltságösszeg a vételárba betudandó. – A királyi adományozást vagy megerősítést kérők folyamodványa kedvező elintézésben részesítendő, s végre, hogy a megváltási összeg 15.000 frt-ban lett megállapítva, s ennek fele, a megerősítésnek a vármegyével való közlése után azonnal, a másik fele pedig jún. 30-án fizetendő le a kincstárnak. Ez az összeg nem vethető ki a jobbágyságra, hanem kizárólag a földesurakat és a birtokosokat terheli (Baranyai Béla közlése a várm. levéltárban levő eredeti egyezségről).
