Közbiztonság.
Közbiztonság.
A közbiztonság és közerkölcsiség is gyenge volt. A vármegye 1713-ban az elszaporodott gonosztevők kiirtása czéljából, elrettentő például, akasztófákat állíttatott fel a forgalmasabb helyeken, ezenkívül a május 10-én tartott közgyűlésében kimondotta, hogy a vármegyei molnárok a gonosztevők kivégzéséhez szükséges akasztófákat, karókat és kerekeket bármikor elkészíteni kötelesek (Prot. I. 216.). De ezek az intézkedések nem sokat értek. A somogyi rengetegek mindenkor alkalmas rejtekhelyekül szolgáltak a gonosztevőknek. Kívülök a farkasok is gyakran annyira veszélyeztették a közbiztonságot, hogy 1727-ben a vármegye kénytelen volt ellenük hivatalos hajtóvadászatot rendezni (Prot. 2. pag. – 1122. N° 400.). Az 1727 febr. 11-én tartott közgyűlés elrendelte, hogy a határok kéthetenként körüljárandók s az ott talált kóborlók bekísérendők (Prot. II. pag. 517.). 1749-ben a vármegye szabályrendeletileg a községi őrséget léptette életbe. Az 1733. márcz. 18-án tartott közgyűlés a főszolgabírák mellé vármegyei hajdúkat rendelt, a kik a főszolgabírákat hivatalos útjokban mindenüvé elkísérték.
A szigetvári német őrséggel és a vármegye területén elszállásolt katonasággal történt gyakori összeütközések megakadályozása végett a vármegye, 1737 február 25-én alkotott szabályrendeletével, a katonákkal való érintkezést a nemeseknek négy frt, a parasztoknak botbüntetés terhe alatt eltiltotta (Prot. IV. pag. 529.).
A vármegyében élő zsidóságra már korán kiterjed a hatóságok figyelme. Az 1735–38. évi összeírás szerint az egész vármegye területén mindössze egy nyolcztagú zsidócsalád tartózkodott Marczaliban (Acsády Ignácz i. m.). A XVIII. század közepén azonban már több ily család telepedett le a vármegyében. Egy bűnper iratai szerint 1772-ben Pamuk községben is lakott egy zsidó család. Bár a vármegye a zsidók beköltözését mindenképen megnehezítette s 1771-ben csak ajánlólevelekkel ellátott családoknak engedte meg a letelepedést, számuk mégis folyton növekedett. Később, a század végén, midőn már több zsidó család lakott a vármegye területén, több szabályrendeletet alkottak, a melyekkel főleg a kereskedőket akarták megrendszabályozni. Így a vármegye 1723-ban megtiltotta a zsidóknak, hogy marhabőrökkel, majd később, hogy keresztény képekkel kereskedjenek. Az 1806 jan. 24-én alkotott statutum szerint útlevél nélkül még a szomszéd községbe sem volt szabad menniök. Az ez ellen vétőket 24 frt bírsággal rótták meg.
