Gróf Sigray József.
Gróf Sigray József.
Somogy feliratot intéz az uralkodóhoz, a melyben megtagadja az országgyűléstől meg nem szavazott adó és újonczok kiállítását. A kanczellária, tudva, hogy nem boldogul a vármegyével, elsősorban a főispáni állás betöltésére fordítja figyelmét. Főispáni helytartóvá a király 1822. évi szept. 16-án a vármegye egykori főispánjának, gróf Sigray Károlynak a fiát, gróf Sigray József kir. táblai titkárt nevezte ki.
Még mielőtt a főispáni helytartó helyét elfoglalta, a vármegye végrehajtja az adóügyben kibocsátott királyi rendeletet, ellenben az újonczozás ügyében kibocsátott második leiratra ismét feliratot intéz az uralkodóhoz. A kanczellária látván, hogy az újonczozást elrendelő leirát nem fog símán menni, előterjesztést tesz az új főispáni helytartónak királyi biztosi hatáskörrel leendő felruházása iránt, hogy az újonczozás végrehajtására a szükséges katonai karhatalom is rendelkezésére álljon. Az új főispáni helytartó tehát az 1822. évi decz. 16-án tartott vármegyei közgyűlésen már királyi biztosként jelent meg, mit az egybegyűlt rendek a legnagyobb felháborodással vettek tudomásul; de miután a királyi biztos kijelentette, hogy szükség esetén katonai erővel fogja az újonczozás tárgyában kibocsátott leirat végrehajtását foganatosítani, a közgyűlés határozatilag kimondja, hogy a katonai erőnek ellentállani nem kíván, a királyi biztos működése elé akadályokat nem gördít, a királyi biztos kiküldését azonban a legközelebbi országgyűlés elé terjesztendő sérelmek közé iktatja (Várm. Levélt. Prot. 1822. No 3061. Pag. 758.).
Ezzel kezdődik Sigray főispáni működése, melyet megkönnyít a vármegye vezérférfiának, Somssich Miklósnak és Somssich Pongrácznak a magatartása is, a kik a mérsékeltebb irányt képviselték. Így történt azután, hogy Somogyban a 510királyi biztos minden nagyobb nehézség nélkül hajtja végre az újonczozást, míg a szomszédos Zalában és Veszprémben a nemzeti ellentállás az 1823. év folyamán mindegyre nagyobb hullámokat vert s az egész éven át folytonos izgalomban tartja mindkét vármegye nemességét.
Bécsben azonban nagyon meg voltak elégedve Sigray főispáni helytartó működésével és a jutalom nem is késett sokáig, mert 1823-ban tanácsossá nevezték ki a helytartótanácshoz és ugyanez évben a belső titkos tanácsosi méltóságot is elnyerte; 1824 decz. 30-án pedig a király felmentvén őt az eddig viselt királyi biztosi és főispáni helytartói állásaitól, Somogy vármegye főispánjává nevezte ki. Főispánsága alatt 1824. máj. 3-án tartott első ízben tisztújítást, mely alkalommal Somssich Pongráczot első, Sárközy Istvánt pedig másodalispánná választották.
Álljunk meg egy pillanatra e két férfiúnál, kiknek eredményes, nagyjelentőségű közpályája indokolttá teszi, hogy velük részletesebben foglalkozzunk.
