Gesztely Jóska pere.
Gesztely Jóska pere.
A Zöld Marczik, Angyal Bandik, Palatinszky, vagy épen Sobri Jóska fajtájából való igazi rabló betyár utolsónak Gesztely Jóska, valódi nevén: Geszten József foglalkoztatta az 1848. év előtti nemes vármegyei törvényszéket.
Megyei levéltári feljegyzés szerint „a Geszten rablásai megvizsgálására s a büntettesek elitélésére alakitott törvényszék” Jármy Tamás, Némethy József, Ferenczy Alajos táblabírák és Horváth Pál jegyző részvételével már 1845. év óta foglalkozott Gesztely József három vármegyére terjedő bűnügyével, de csak az 1847. év őszén tartott nyolczados törvényszéken Jármy Tamás elnöklete alatt Sulyok Dániel, Baksay István táblabírák, Kállay Ödön főszolgabíró, Szunyoghy Ferencz esküdt, Nagy István főügyész és Apagyi Antal helyettes jegyzőből álló fenyítő bíróság itelte el, miután Zsiros Pista rablótársa a nemes törvényszék egyik szembesítő űlésében szemébe mondta, és rá vallotta viselt dolgaikat, a miért aztán az oroszlán erejü Gesztely József mielőtt észrevette volna a nemes bíróság, lecsavarítva kezéről a vasat, úgy ütötte arczul czinkostársát, hogy lebukott előtte.
Az 1848-iki mozgalmas időszak Gesztely József és társainak is meghozta még egyszer a szabadulást, a mikor a vármegye épen az ő vezérlete alatt eresztette szabadon a kállai vár híres rabjait, hogy ők is segítsenek a hadi élelem zsákmányolásával pusztítani a muszkát és védeni a hazát…
Ennek az engesztelő hivatásnak betöltése után azonban Gesztely Jóska sem sokáig élvezte visszanyert szabadságát, mert azután ujra bajba és hamar kézre kerűlt, el is itéltetett és így több ízben is volt módjában 233viselni a régi vármegye nehéz lánczát abban a kállai várban, a melyben minden a régi volt még ugyan ekkor is, csak a rendszer és a bírák voltak ujak és a honnan Gesztely Jóska is elkívánkozott. Több ízben sikerült is megszöknie. Ha máskor nem, hát a rabok által végzett vízhordás idején. Már az 50-es évek elején ilyen alkalmat használt fel, a mikor épen Kállay Ákosnak a kútnál talált lovára teremve, vitte el magával a vármegye csörgő lánczát. Ez a szökése azonban utolsó volt, mert Gesztely Józsefet, a ki öt vármegyéből panaszolt sok híres rablásnak elkövetését ismerte be, de mindig haragra lobbanva tagadta és tiltakozott az ellen, hogy valakit meggyilkolt volna, s a nép szóbeszéde szerint egyik társát épen azért önmaga lőtte le, mert az általuk kirabolt papot megölte, a geszterédi, akkor még sűrü, nagy erdőben utoljára is a zsandár golyója terítette le, s a zöld erdő harasztja itta be nyugtalan vérét; habár az volt is utána a nóta, a mivel akasztófára huzását kommentálja a nép ítélete, hogy:
„Gesztely Józsi temetője,
Kinn van a lába belőle,
Hideg eső esik rája,
Megfázik a lába szára.”
Kinn van a lába belőle,
Hideg eső esik rája,
Megfázik a lába szára.”
