Társulati szervezkedés.
Társulati szervezkedés.
A munka lassan haladt, az állami segélyek és előlegek csak csekély fedezetet nyujtottak, a társulat érdekeltsége által előlegezések, megajánlott járulékok csak gyéren lettek befizetve; azonban a társulati szervezkedés, azon az alapon, hogy az egész Tiszavölgy egy nagy társulatot képez s annak a vidéki társulatok mintegy osztályait képezik, keresztűl vitetett; osztályigazgató, mérnök s pénztárnok választatott, a munkálatok tervei a központi gyűlés által megállapított költségvetés és előirányzat nyomán elkészíttettek s az ártér megállapítására, egyelőre önkéntes bevallás, majd a nádori bíróság közreműködésével, a szükséges előintézkedések megtétettek s az eredeti költségvetés szerint a társulat területéhez számított ártér minden holdjára 3 pfrt 26 kr hozzájárulási költség számíttatott ki.
Az 1847-ik évben a társulat már „Alsó-Szabolcsi Tiszaszabályozó-Társulat” nevet vett fel s úgy ezen, mint az 1848. év elején a már Tisza-Dobnál s Tokajnál megkezdett munkálatok a körülményekhez képest elég munkaeredménynyel foganatosíttattak. Azonban a közbejött 1848/49-iki események a munkálatot teljesen megszüntették.
A társulat működésének fonalát ujra, az 1850. julius 17-én kibocsátott szabályrendelet alapján, az 1851-ik évben vette fel. Egész újból szervezkedett; elnökké Drevenyák Ferencz, alelnökévé a Tiszaszabályozás lelkes híve, Lévay Sándor nagyprépost – mint az ártér 1/8-ad részét bíró egri főkáptalan képviselője – választatott, a választmány újból alakíttatott, igazgatóúl Frank Antal helyett Dézsy István, ki után csakhamar Kovách Sámuel következett, mérnökül Eggert József választatott, illetve rendeltetett ki, ez utóbbi műszaki elismert tehetsége, erélyes gyakorlati szelleme 294által, a társulatnak területén foganatosított munkálatok technikai kivitele tekintetében elévűlhetetlen érdemeket szerzett; az ő műszaki vezetése alatt létesíttettek az összes munkálatok, melyek a társulat általában kiválóknak elismert védgátjainak alapját képezik.
Az 1852. évben a gátépítési munkák nagy erővel megkezdettek, végleg elkészíttetett az ezen vidék szabályozási kulcsául szolgáló dob-polgári, 1846. óta gróf Széchenyi-gátnak nevezett gátrész, majd felépíttetett ettől Polgárig egy keresztgát és a Folyás-, Selypes-, Arkus-erek medrei áttöltetvén, több mint 300,000 hold hortobágymenti ártér a tiszai árvizektől megszabadíttatott, s ezen kívül a jobbparti Taktaközön is munkába vétettek a tokaj-ladányi, ptrügy-ferenczéri gátak.
