Terület.
Terület.
Szabolcsmegye térképére egy tekintetet vetve, látjuk, hogy a Tisza folyó a megye északi és nyugoti határán egy nagy völgyeletben folyik, mely völgy a nagyon enyhe esési viszonyok folytán, a szabályozás előtti időben az árvíz elterülésének helyéül szolgált s elöntött hullám- és ártért képezett.
A terület domborzati alakulása e hosszú völgyet a megye területén két külön öblözetre osztja, a felső keskenyebb völgy a Vencsellő és Rakamaz községek közt, – a folyó közelébe nyomúló magas dombokig terjed. Ezen dombozaton alól kezdődik egy kisebb, helyenként már a nagyobb árvízek által dominált emelkedésekkel bíró, halmos, így már ártért képező kelet felé keskenyebb terület, Tisza-Eszlár és Tisza-Lök mentén Tisza-Dobig, mely községen alól a terület már teljesen lapályba vész s így a fenti magaslatoktól délre s a Tisza folyó főirányától keletre kezdődik, azután azon nagy lapály, a melynek nagy része asz alsó-szabolcsi tiszai ármentesítő-társulat árterét képezi s túlterjed Szabolcsmegyének nemcsak mostani, hanem régi határán is a szomszédos Hajdúmegye, szab. kir. Debreczen város, s a Nagy-Kúnságon keresztűl egész a Körös völgyéig nyúlik.
Ezen kb. 60 mérföldet kitevő nagy terület még fél évszázaddal ezelőtt is a Tisza kiöntésének oly nagy mértékben volt kitéve, hogy azon csak a némileg kiemelkedő, leginkább a Tisza partjához közelebb eső magaslatokon alakult egynéhány község. A hajdú és kún városok, a síkságnak keleti és déli, némileg emelkedettebb részén feküdvén, a Tisza-szabályozás előtt e nagy terület a legprimitivebb gazdasági czélokra is alig használtatott. Nagy mocsarak, kiterjedt zsombékos nádasok, kopár, szíkes síkok, elvadúlt, útat és bármely közlekedést nélkülöző, mérföldekre kiterjedő szíkes legelők, a Selypes, Hortobágy, Kadarcs, Kősely s egyéb, inkább az árvízeket levezető kanyargós folyások tették jellegzetessé a tájékot.
