Leffler Sámuel.
Leffler Sámuel.
Leffler Sámuel született Rimaszombatban 1851. május 26-án. A bölcsészeti és teologiai tudományokat Pozsonyban hallgatta, a hol lelkészi, majd 1875-ben tanári oklevelet nyert. Nyíregyházára 1874. január 18-án hivatott meg segédlelkészül s ugyanezen év augusztus havában választatott meg a főgimnázium helyettes tanárául; 1876. szeptember óta a főgymnázium rendes tanára s két ízben igazgatója is volt. 1888-ban beutazta Németországot, majd 1894-ben br. Eötvös Loránd kultusminister támogatásával Olaszországban tett tanulmányutat. Tanulmányai eredményét a főgimnázium értesítőiben, és a hírlapok hasábjain irta le. Mint a városi képviselet tagja 1876-tól, Szabolcs vármegye törvényhatóságának tagja 1877-től, itt az állandó és igazoló választmányok és számos bizottság tagja, 25 év óta a nyíregyházi egyház és iskolatanácsnak tagja, a főgimn. tanács jegyzője 16 év óta, évekig a hegyaljai egyházmegye jegyzője, az árvaházat és nőipariskolát fentartó jótékony nőegylet ügyvezető titkára 25 év óta s 1890. január 6. óta mint a „Polgári olvasóegylet” elnöke fejtett ki elismerésre méltó tevékenységet. Tanári működését kartársai méltányolván, őt a debreczeni kör és az országos tanáregyesület központi választmányi tagjává választották. Négy évi kitartó munkálkodással és szakértelemmel rendezte Nyíregyháza város régi levéltárát s kutatásainak eredményét a város Monographiájában halmozta össze. Ezenkívül is működött irodalmilag. Fordította Ovid „Epistolae ex Ponto” cz. művét, distichonokban. Megírta a „Római irodalomtörténet” cz. művét, melyet az orsz. közoktatásügyi tanács az ifjúsági és tanári könyvtárak részére beszerzésre ajánlott. „Nápoly és környéke, Pompei” cz. iratait az Athenaeum nagy lexikona is felhasználta, mint forrásmunkát; „Fel a Vezuvra” czímű füzete is megjelent. Ő írta e munka számára a „Nyíregyháza története” czímű fejezetet. Legutóbb ünnepelték meg tanári működésének 25 éves jubileumát.
