Az armálisták és közlakosság viszálykodásai.
Az armálisták és közlakosság viszálykodásai.
A lakosságnak földesurával a bérlet ügyében folytatott zűrzavarába vegyült az armálisták és a közlakosság folytonos viszálykodása, mely azokat szabad és kiváltságos jogaik gyakorlatától igyekezett megfosztani s a köznéppel egyenlővé tenni. Az armálista nemesek sérelmes helyzetökben több ízben fordulnak panaszszal a földesurakhoz; de ezek kijelentik, hogy őket, mint taksásokat sem kivánják tovább megtartani, s ha maradni akarnak földeiken, még nemeseknek se merjék magokat továbbra nevezni és neveztetni.
Kossuth Lajos.
Az orsz. képtárból.
Az elégedetlen nemesek a megyéhez fordulnak támogatásért, de itt is hasonló visszautasításban részesülnek, mely csupán menetleveleiket adta ki készséggel; de ők, magukra nézve, jobbnak látják a megmaradást, minélfogva az erélyes bírák őket a közlakosokkal egyenlő teherviselésre iparkodnak szorítani. A dolog elmérgesedett, mert a lakosság féltékenyen nézte az előjogokat gyakorolni kívánó armalisták mozgolódását, kik velök egyenlő feltételek mellett vállalkoztak arra, hogy e helyen letelepedjenek. Valóságos lázadás tört ki, melyet a közlakosság bizalmából hivatalt élvező s így azzal együttérző és elnéző bírák legkevésbbé sem igyekeztek elfojtani, hanem inkább radikális kúraképpen táplálni. A fellázított nép élére Ludvini-Macsás Mátyás, Simtsik Mátyás és Kelemen Márton állottak s a piaczon egybegyült nép elhatározta, hogy az egyenlő terhet viselni vonakodó nemeseket „minden ingó-bingó vagyonával a határra vigyék ki.” A mozgalom, különféle beavatkozás folytán, kissé csillapult s megjött az idő arra nézve, hogy a nemesek 1786. január 23-án 148. sz. a. kelt folyamodásukat a vármegye elé terjesztették, mely harmadnapon tárgyalván az ügyet, Zoltán István szolgabíró javaslatára, az úriszékhez tette át.
Az úriszék, a nemesség és a vármegye küldötteivel, junius 19-én ült össze pazonyi Elek Sándor elnöklete alatt s tárgyalás alá vette mindazon pontokat, melyeket a nemesség önmagára nézve sérelmesnek vallott; u. m.: katonaszállásolás, élelmiszerek, előfogatok s egyéb adományok praestálása, nemkülönben az egyenlő adóteherviselés és számos egyéb zaklatás. A vegyesbiztosság inkább alaki tekintetben elégítette ki a panaszosokat: a nemesek által fizetendő taksásokat maga a nemesség által választott perceptor szedje; a katonaszállásolás terhe alól felmentetnek; de a mennyiben ezen város (már az!) lakosait nem urbarialiter, hanem contractualiter, azaz nem mint jobbágyokat, hanem mint szerződésszerü mívelőit kell a földnek tekinteni, melyre letelepedtek, a földesurakat illető minden teherviselésben egyenlően résztvenni tartozzanak a többi lakosokkal.
E végzés hatással volt a telep nemeseire és ennek alapján – mely némi kiváltságot is biztosított részükre – mgé 1786. julius 14-én szervezkedtek, még pedig „a jó rend tartására, taksának beszedésére, a helységgel 102való minden felmerülő ügyes-bajos dolog elintézésére” s az uraság és megyével szemben való érintkezés és képviselésre: Kovács Györgyöt hadnagygyá s mellé jegyzőül Dióssy Györgyöt választják meg.
Régi vágya teljesül a községnek azáltal, hogy 1775-ben hosszas fáradozás után engedélyt és új területet nyertek szőlőskertek telepítésére.
