Dessewffy-rokonokkal perek.
Dessewffy-rokonokkal perek.
Legtöbb bajt és kellemetlenséget okozott e tekintetben Dessewffy Lajos gróf, ki a birtok örökáron való eladása ellen tiltakozó okiratot állított ki a jászói konvent előtt 1811. febr. 11-én. Ez okirattal jelent meg márcz. 10-én a nyíregyházi bírák előtt, perrel fenyegetvén a várost, ha vele 106külön ki nem egyezik s nem kevesebb, mint 80 ezer Rf.-ot követelt az őt illető örökjog megváltásáért. A város nyugodtan óhajtván birtokát élvezni, szakemberek javaslatára 75 ezer forinttal egyezett ki a perrel fenyegető gróffal, azon világos kikötéssel azonban, ha többé soha senki részéről nyugtalaníttatni nem fog.
Alig sikerült elhárítani az egyik nehézséget, már a másik örökös, Dessewffy Mária grófnő, férjezett báró Horeczkyné, fenyegette perrel a várost, ha örökségeért megfelelő kárpótlásban nem részesül.
A város előrelátó vezetői be sem várják a fenyegető per megindítását, hanem Dióssy Tamást és Noszák András jegyzőt küldik ki Nyitramegyébe, kik tengelyen útnak eredve, Nagy-Szombatban lépnek egyességre a grófnővel 1811. május 13-án, 40 ezer R.-frtban.
Daczára annak, hogy a város a Dessewffy-családtól megváltott birtokrésznek azonnal földesúri jogaiba lépett s ennek élvezetébe a helytartótanácsnak 1812. évi április 10-én és 4130 sz. a. k. végzése által törvényesen be is iktattatott: a nyugtalanító kellemetlenségnek még nem lett vége.
Ugyanis 1816. évi márczius 16-án a királyi tábla elnöke Mailáth György, április hó 30. és következő napjaira, a királyi tábla elé idézi meg Nyíregyháza bíráit és megbizottait. Ujra Dessewffy Lajos gróf fordult jogainak védelme czímén a táblához. Dessewffy Lajos gróffal abban egyeznek meg, hogy a jászói konvent előtt kötött szerződés érvényben voltának megtámadása végett indított perét a maga és törvényes utódai nevében örökre beszünteti; ezért ismét 10 ezer R.-frtot kap a várostól. A kiegyezést 1818. szept. 3-án a királyi tábla is megerősíti.
Látjuk, hogy tetemes terhek nehezülnek a városra az újabban igazságot kereső örökösökkel szemben, kiknek sora még most sem ér véget; mégis a gondos, s eléggé nem dicsérhető előljáróság oly bölcsen és ügyesen intézi a dolgok folyását, kezeli a közvagyont, hogy el nem mulaszt egyetlen alkalmat sem boldogulásának előmozdítására s e gondteljes időkben is növeli szerzeményét. Pazonyi Elek László birtokának felét, a város határának keleti oldalán veszi zálogba 1818. május 13-tól 30 évre, 8000 forintért.
Újabb háborgatás fenyegeti a várost. Kapy Teréz, a Semsey Boldizsár neje, – miután anyja, báró Meskó Anna, mint a néhai gróf Dessewffy Teréz, férjezett Jekelfalussy Józsefné után, nemkülönben a mag nélkül elhalt öcscse, báró Meskó Vincze után a nyíregyházi, királytelki, ó-fehértói, szentmihályi birtokokra nézve az őt megillető osztályrészről 1819. deczember 19-én, fent nevezett leánya javára lemondott, – szintén érvényesíteni kivánja öröklés által szerzett jogait s ezek megváltásáért kárpótlást követel a várostól. Az egyesség hosszas alkudozás után létrejön, mely szerint Kapy Teréz részére 30 ezer forintot ezüstben, 17 ezer forintot váltóczédulákban köteles Nyíregyháza városa lefizetni, szerződésileg kikötött összegekben és határidőben; a határidő pontos meg nem tartása esetén 200 drb körmöczi aranyat hajthat be, bármely szabadon választható biróság útján az adós félen. E szerződést 1820. márcz. 20-án írták alá.
Végül ugyanezen év deczember 27-én Laffert Adelina, Rozália és Mária bárónők plenipotentiariusa, Szontagh István, egyezik ki a sokat zaklatott birtokszerzőkkel s átveszik a család részéről kiadott utolsó fassiót is Benkó István, Nálivankó Mihály, Gerliczky János és Dráskóczy János megbizottak.
