Községi ellátás.
Községi ellátás.
Nem tétetett ez ideig említés arról, hogy a község ügyeit ellátó tisztviselők fizetés nélkül, mintegy tiszteletből teljesítették kötelességüket. Hogy hivatásukban gátolva ne legyenek s a község házánál megszakítás nélkül végezzék tisztüket, ellátást a község terhére nyertek in corpore az u. n. községi konyháról, a mi nem csekély kiadással járt. A községi konyha felállítását nemcsak az tette szükségessé, hogy a hivatalukban elfoglalt egyének nejei folytatván a gazdálkodást, férjeiknek odahaza nem főzhettek, hanem az is, hogy a földesurak folyton utazó tisztjei, kiküldetéskor ellátást nyerjenek, mire a község szerződésileg is kötelezve volt; de némely tekintetben „előmeneteles” (előnyös) is volt a konyha, mert az akkori időkben utazó személyek számára semminemű fogadásukra s ellátásukra alkalmatos rendszabályok nem lévén, a sok külső-belső vármegyétől való személyek ezen városi ebéden vettek részt s így e kis szívesség által a lakosok maguknak hasznos ismeretséget szereztek. – Előnyére volt a tisztviselőknek is e közös étkezés, mert barátságuk szorosabbá vált, gondolkodásmódjuk összeolvadt, magánérintkezés által sok fontos közügyet békésen intézhettek el; végül az élelmi czikkek olcsósága (becstelenek lévén) is czélszerűvé tette a konyha felállítását, mert a község ez idő szerint igen olcsón láthatta el azokat, kik az ő érdekében fáradoztak. Megszünt 1819-ben, s ez időtől a tisztviselők rendes fizetést kapnak.
Az ipar és kereskedés még igen alacsony fokon áll s mintegy kizárólagos jogot formál hozzá a régebben betelepült egyedüli kereskedő. Ugyanis Reguly Sándor, a község esküdt nótáriusa, a Dióssy György helyettese, – kit a község eszének nevezhetünk – panaszt emel a Károlyi-uradalom akkori teljhatalmú tiszttartója – Rácz Demeter – előtt, hogy a község bírái egy eperjesi kereskedőnek megengedték a letelepülést, a ki vasáros czég alatt, mindenféle egyéb portékát is árúl s ez által sérti az ő kereskedői jogosultságát, mi végből kártérítést követel a községtől.
