Szervezeti szabályok.
Szervezeti szabályok.
A Károlyi család itteni számvevője, Sárközy Antal helyét – a ki különben mindig jóindulattal viseltetett a nyíregyháziak iránt – Markos Mihály urad. ügyész foglalta el. E felvilágosodott gondolkozásu és a város javát előmozdítani szerető tisztviselő új állásában is arra törekedett, hogy a városi tisztikarral egyetértve, a haladó kor igényeinek megfelelőleg rendeztesse be a város igazgatását, mi végből „a város pallérozódására vonatkozó tárgyak felett” való tanácskozás czéljából 1817 márczius 20-án egybegyűjtötte a város eleit s 10 pontból álló utasítással Dióssy Tamás és Mányik Péter elnöklete alatt egy bizottságot küldtek ki a czélszerü szervezeti szabályok és pallérozódást emelő javaslatok megszerkesztésére. Ez intézkedés valóban erősen haladni és emelkedni vágyó érzékről tanúskodik. Az úriszék 1818. évi böjtelő havának 23. napján ugyancsak Markos Mihály uradalmi ügyész előlülése mellett azon igen fontos határozatot hozza: hogy Nyiregyháza város polgári alkotmányához képest a fontosabb tárgyaknak folytatására egy 12 tagból álló szenátus alakíttatik oly véggel, hogy fentartván ezután is a halasztást nem szenvedő és kisebb tekintetü peres dolgoknak egyenesen a bírák által leendő elintézését és az érdemlett fenyítékek kiszolgáltatását, jövőben a város gazdaságát, pénztárának számadását, kezelését és felülvizsgálását, a tisztek és cselédek kinevezését illető tárgyak, mind a senatus hatáskörébe esnek s általa hetenként egyszer tartandó tanácskozásban intéztetnek el. E testület három évre alakul s tagjai eskü mellett teljesítenek szolgálatot. Az első ilyen alapon szervezett szenátus tagjai ezek: Ns. Kovács András, Dióssy Tamás, Mányik Péter, Benkó István, Sulyán József, Moravszky Márton, Schier Venczel, Bodnár András, Angyalossy Pál, Riskó György, Meggyesi István, Barta György, kik felesküdve, azonnal hozzáfogtak a hatáskörükbe sorozott ügyek elintézéséhez. Nyíregyháza város ügyeinek vezetése tehát ez időszerint a következő tényezők kezében volt: a bírák és városi tisztikar; a senatus; a 60 tagból álló választott közönség, melynek hatáskörébe mindazon ügyek elintézése tartozott, melyek a tisztikar és senatus működési körén kívűl estek, ezenkívül a felsőbb felügyelet és ellenőrzés jogát gyakorolta; általában a várost érdeklő minden dologban döntőleg határozott; továbbá az úriszék, a birtokosság közös ügyeinek elintézésére; végül a nemesség is külön kormányzó testület által intéztette a maga ügyeit, melynek tagjai mindig a főbíró elnöklete alatt választattak.
Az 1819-ik év érlelte meg azon eszméket, melyeket az uradalmi ügyész 110elnöklete alatt tartott két év előtti tanácskozás meghányt-vetett. Ugyanis január 19-én a város szine-java gyűlt egybe s a haladó korhoz nem illő számos elévült, de még mindig fennálló intézmény és szokás eltörlését követelte. A községi konyha megszüntével a tisztviselők fizetését emelte és rendszeresítette. Az okszerűbb gazdálkodás folytatása és felügyelet gyakorlása végett szervezete a commissariusi állást s ezzel megkönnyítette a terhessé vált bírói hivatalt.
A commissarius minden külső és belső megyei urak, uradalmi tisztek, katonák stationalis utazásához szükségelt fuvarokat feljegyzi; személyazonosság igazolása végett ezektől igazolványt tartozik előkérni; a vizhordásról, őrlésről pontos könyvet vezet.
Mindezen teendők teljesítéséhez rendelkezésére áll a városgazda, a ki feloldoztatván a községi konyha megszüntével annak administratiójától, úgyszólván teljesen szabaddá lett; nemkülönben ennek alantasa a kertgazda.
Kimondatik, hogy a commissarius által vezetett könyvek megőrzendők.
