Ujabb telepítések.
Ujabb telepítések.
Az elhagyott tanyává törpült Nyíregyháza határainak betelepítését, új lakosokkal való benépesítését határozta el a nemes főúr. Az ő intézkedéseivel rakta le e város jelen virágzó állapotának első alapjait.
A betelepítés nagy munkáját azzal kezdte a gróf, hogy még 1752 április 29-én tartott megyei gyűlés elé folyamodik Cserkesz és Nyíregyháza pusztáinak benépesítési engedélyeért; a megye rendei, visszaemlékezve a múltban annyiszor ellentmondó, engedetlen és hatalmaskodó hajdúlakosokra, a kérelmet nem teljesítik. De az ő szelleme nem nyugodott, egy év múlva megújítja kérelmét, s rokona, Barkóczy Imre gr. főispán és barátja, Szúnyoghy Ferencz h. alispán támogatásával, 1753 április 28-án megengedi a megye, bizonyos feltételek szigorú megtartása mellett, a Cserkesz nevű pusztának – és nem Nyíregyházának is – betelepítését, kiköti azonban, hogy a települők elegendő szántóföldet és házhelyet kapjanak, ezt három évig minden tehertől mentesen használhassák, azután pedig évenként egy-egy aranyat fizessenek.
Lényegesen beleütközik az aulikus és hithű főúr terveibe azon körülmény, hogy sokszori kisérletezés után sem volt képes a kath. egyház kebeléből nyerni vállalkozó egyéneket ezen puszta helyek meglakosítására; e felett való töprengését saját szavai fejezik ki híven: „méltó-e azért ez földet pusztán tartani a közjónak sérelmivel, hogy pápistákat nem kaphatni, vagy pedig jobb volna a szomszédvalláson levőkkel is ezen közjót segéltetni.”
A gróf telepítési szándékáról korán értesülnek a Békés megyébe telepített lakosok, hova – főleg a br. Harruckern-család birtokaira – oly nagy számmal özönlöttek a tót lutheránusok, hogy művelés alá kellő mennyiségű földet többé nem kaphattak s önként folyamodnak a grófhoz telepedésért. Az esedező levelet 1753. év tavaszán Kovács László, Fekete János, Nyúl János és Konsa György írták alá társaik nevében is, kérve, hogy nekik a mocsarakkal borított területen a letelepedést engedje meg; a beköltözést azonban azon feltételhez kötik, hogy ev. hitük szerint imádhassák az Istent, bízva abban, hogy a hatalmas főúr befolyása megmenti őket azon vészterhes esélytől, mely szerint – más telepítvények példájára – hitüktől elpártolni kényteleníttetnek; kérik a földesurat, hogy vallásuk szabad gyakorlatáért ismételten benyújtott felségfolyamodványuk kedvező elintézését eszközölje; továbbá malmok felállítására kérnek engedélyt, biráskodási jogot, mely egy aranyig terjedő pénzbírsággal sújthassa a törvény és szabály ellen vétőket; végűl a gróf pártfogását kérik arra nézve, hogy a beköltözés alatt barmaik és hajlékaikban kárt ne szenvedjenek, s a földesúr tisztjei ne zaklassák őket.
