Végleges letelepülés.
Végleges letelepülés.
Végre a vármegye megadta az engedélyt a végérvényes letelepülésre s a község, egyetértve a földesúri tisztikarral, hozzálátott a sok nyugtalanságot okozott földfelmérés megejtéséhez. Közakarattal megegyeztek abban, hogy a határ három részre osztassék fel, ebből 2/3 rész szántóföld, egy harmad pedig legelő legyen. E terhes feladat keresztülvitele 1759-ben Bencs András biráskodása alatt történt.
991760-ban, október 10-én, kérelmet intéznek Antal grófhoz az iránt, hogy őket az előbbi földesúr által megadott jogok élvezetében hagyja meg. A kérelemre már az új, teljhatalmú tiszttartó, Gáspár Sándor és nótáriusa, Ostrokochy Ferencz hoznak végzést s vígaszúl közlik az aggódó lakosokkal, hogy a szerződés megújítása alkalmával, 1761. Szent György-napján, méltányos kérelmök kellő figyelemben részesül.
De nem így történt. Az 1757. április 20-án kötött szerződést Antal gr. is elfogadta; de már az 1761. csonka évre 3416 frt 48 krt, a következő évre pedig 5000 frtot követelt bérleti összegül; kivánta továbbá a gazdák számának ezerre való kiegészítését (az aranyak miatt!), földjeik arányos felosztását s ennek ellenében megengedi, hogy a szomszéd birtokosoktól továbbra bérelhessenek legelőterületeket.
