A Rétköz.
A Rétköz.
A régi óriási Rétköz ingovány-mocsár volt, a honnan tavaly is egy álló helyzetben elsülyedt Cervus alcesnek agancsos koponyája került a szabolcsi muzeumba Ibrány közeléből. A hol évezredek alatt a vízinövények mindíg víz alatt álló maradványaiból vastag tőzegrétegek, levegő hatásának is kitett korhadékaiból pedig méternyi vastag humus-rétegek képződtek, ma áldást osztó gazdasági kultúra van, mely távolról sem engedi sejteni azt, hogy pár évtized előtt ott pákászok élték víg napjaikat.
A Nyírvíz-szabályozásnak 1888-ban történt befejezése óta a Nyírnek képe is megváltozott.
A homokdombok között elterülő mélyedésekben ősidőktől fogva képződött, – egy vékásnyi, ezer holdnyi – kárászokban, csukákban, pontyokban bővelkedő, nádas, gyékényes, szíkes-tavakat a Nyírnek északi lejtőjén, hét völgyületen át a Tiszába vezették le és a tavak szántófölddé, kaszálóvá változtak át.
Voltak ugyan a Nyírvíz-szabályozás előtt is itt-ott szivárgások, ezek azonban csak csekély részét – és mintegy rohamokban, nem egyenletesen – vezették le a felesleges vizeket. De olyan jelentéktelenek voltak, hogy nem is tartották érdemesnek azokat külön névre elkeresztelni.
