Gencsy Ferencz.
Gencsy Ferencz.
Gencsy Ferencz, a porosz királyi „pour le mérite” és a franczia királyi katonai érdemrend lovagja, született 1768-ban Szabolcs vármegyében. 1788 február 1-én mint hadapród az I. József császár nevét viselő huszár-ezredbe lépett, ahol 1788. április 1-én hadnagy lett. Mint ilyen részt vett a chotymi ütközetben és ostromban, a Vallje-Szaka melletti ütközetben, a foksanyi és martinestyei csatában. A foksanyi csatáról szóló jelentésben neve a legkitünőbbek között van említve. 1790. évi szeptember 1-én főhadnagy lett. Gencsy ezredével az 1793. évi németalföldi hadjárat alatt a következő harczokban vett részt: Az Avesner Sec melletti ütközetben a catlau- és cotilloni csatákban, a tournay-, charleroy-, hooglede- és fleurus-i ütközetekben és az erquelines-i csatában. 1795-ben Eidesheimnál, Bieberach és Kreuznachnál harczolt. 1796-ban részt vett a limburgi ütközetben, továbbá a reuchnei és bingeni harczokban, végül Károly főherczeg alatt a nagy würzburgi csatában. 1799-ben ugyancsak Károly főherczeg alatt az osterachi, neuhauseni ütközetekben s a stokachi és offenburgi csatákban. 1799. julius 15-én II. osztályu kapitánynyá neveztetett ki és ez évben még számos kisebb ütközetben harczolt. Az 1800-iki hadjárat alkalmával Gencsy a marchlromi támadásokban vett részt, 1805. október 15-én I. osztályú kapitánynyá neveztetett ki és mint ilyen kitüntetéssel harczolt ugyanazon évben Riednél, Kremsmünsternél és Bellovitznál a francziák ellen. 1809. február 16-án őrnagy lett a 2. sz. huszár ezredben, ugyanezen évben résztvett az olasz hadjáratban, ahol a fontanai, freddai és secillei ütközetekben küzdött. Még ez év julius 10-én mint alezredes a szabolcsmegyei lovas-inszurgensek parancsnokává, szeptember 1-én pedig ezredesévé neveztetett ki és mint ilyen harczolt a győri csatában. Az inszurgens lovasság feloszlatása után 1810. január 1-én a 8. huszárezredhez mint alezredes lőn beosztva és november 1-én a 10. cs. és kir. huszárezred parancsnokává neveztetvén ki, az 1813., 1814., 1815-iki hadjáratokban ennek az ezrednek az élén vett részt. Később a Bánságban vezényelt egy dandárt. 1813-ban Galicziában hadosztályparancsnok és altábornagy lett. 44 évi szolgálat után 1832-ben nyugdíjba lépett és 1851. május 31-én halt meg.
