Vay Ábrahám gróf.
Vay Ábrahám gróf.
Vay Ábrahám gróf. Született 1789. jul. 13-án. Tanulmányai befejeztével Borsod vármegye szolgálatába lépett, hol fényes tehetsége, nagy ismerete és népszerüsége előkelő helyet biztosított számára. 1825-ben első alispánná választatott, de már az ez év őszén összeült országgyülésre követül küldetett. Az 1825/27-iki országgyűlést előkészítő kerületi űléseken, mint a válaszfelirati bizottság tagja, csakhamar magára vonta az országgyűlés figyelmét, ahol fényes szónoki képessége kiváló helyet biztosított neki. A követek között követtársaival, Ragályi Tamással és Nagy Pállal együtt „a triumviratust” alkották. Az 1825. nov. 3-án tartott űlésen, arra a hírre, hogy Széchenyi István az akadémia alapítására egy évi jövedelmét ajánlotta fel, Vay Ábrahám elsőnek 8000 ezüst forintot írt alá. Az országgyűlés befejeztével a kormány mindenkép asrra törekedett, hogy neki méltó helyet biztosítson. 1830-ban Bereg vármegye főispáni helytartójává neveztetett ki és ugyanekkor grófi rangra emeltetett, az akadémia pedig igazgató-tanácsának tagjává választotta. Bereg vármegyében elfoglalt tisztét 1832-ig viselte, a mikor Máramaros vármegye főispáni helytartójává neveztetett ki, mely vármegyét egész 1845-ig közszeretettől kísérve, kormányozta. Lemondása után, Berkeszre vonult vissza, de ez idő alatt is, főleg a közgazdasági kérdéseket, élénk figyelemmel kísérte. A magyar kereskedelmi társaság aláírási ívét 20,000 frttal nyitotta meg. Az első felelős magyar minisztérium 1848-ban Máramaros vármegye főispánjává nevezte ki. A szabadságharcz alatt visszavonult birtokára, fiai azonban tevékeny részt vettek a nemzeti küzdelemben. Meghalt 1855. márcz. 3-án Berkeszen. Hosszú közpályája alatt számos kitüntetésben részesült. 1815-ben cs. kir. kamarás, majd később valóságos belső titkos tanácsos és a Szent István-rend közép-keresztese lett.
Vay Ádám.
Egykoru olajfestmény után.
