Tisza-Büd.
Tisza-Büd.
Tisza-Büd, nagyközség, 320 házzal és 1857 nagyrészt gör. katholikus lakossal. Postája, távirója és vasúti állomása Büd-Szent-Mihály. Az Anjou-kori okmánytárban 1347-ben „Bődmonostor” (Bewdmonustra) név alatt találjuk. Már 1430-ban egyszerüen „Bewd” és „Beud” formában szerepel. 1413-ban a Báthoryak voltak a földesurai, 1476-ban a Zeleméryek. Birtokviszonyai és története különben szorosan összefügg a szomszédos Szent-Mihályéval. A XIX. sz. elején vidéke még annyira posványos volt, hogy a lakosok évenként kb. 100,000 kéve nádat vágtak az itteni erekben. A XIX. sz. első felében a büdi Dogály, a gr. Dessewffy és az Oláh család voltak a birtokosai, most pedig gr. Dessewffy Aurél, Korniss Ferenczné szül. Dogály Irma, Bekény Péterné szül. Oláh Ilona és Oláh József, akinek nagyon szép és elegánsan berendezett urilaka van, melyet Oláh Károly 1860-ban építtetett, mostani tulajdonosa pedig átalakíttatott. Korniss Ferencznek is van egy érdekes kúriája, melyet e század elején Dogály János építtetett. A lakosok temetkezési egyletet tartanak fenn. A község gör. kath. temploma 1760-ban épűlt. Tisza-Büdhöz tartozik: Dankó, Borzikhát és Laposhát puszta.
Tisza-Büd: Oláh József urilaka.
Saját felvételünk.
