A Garahalom.
A Garahalom.
Ötven-hatvan őshalmunk közül egy – a karászi Garahalom – a maga nemében egészen páratlan és kétségtelenül valamely honfoglaláskori vezérnek, valószínüleg Thassnak a sírja lehetett, miután a mai napon is virágzó Tass községtől csak öt kilométer távolságban fekszik.
A halom, melynek alapátmérője 40 méter és tulajdonképen egy sziget, mely egy nagy körárok ásása alkalmával szigetűl meghagyatott. Az árok felül 22, alján 4–5 méter széles és 4–6 méter mély. A körárok külső szélének átellenes távolsága 65 méter. A sziget átmérője a földszín magasságában 21 méter. A nagyméretű sánczárokból kikerült földtömeg legnagyobb része kívülre hányatott, a földtömeg kisebb része pedig a szigetre, a hol az mintegy öt méter magas halomra gyűlt fel. A lovas vitézt a szigetre helyezték és fölébe a leírt módon halmot emeltek. Okolicsányi Menyhért tulajdonos 1894-ben a halomnak a közepe táján lehatolt a sziget földszintjére és itt egy négyszög méternyi területen szétmállott lófej, két rossz ezüstből készült szíj-díszítés, egy öt darabra tört kengyel, szétrozsdásodott vasbalta és barna-fehér körökkel díszített üvegpaszta-gyöngy került napfényre, a mely tárgyaknak némelyike, mint honfoglaláskori dr. Hampel említett munkájában ábrákban is fel van tüntetve.
1898. évben ezen halmot e sorok írója alaposan átkutatta, de ott egyéb tárgyat nem talált. Egy – a sárga homokba hatoló – mintegy 1 1/2 méter magas és széles tárnára akadt, mely a délnyugati oldalról hatolt azon irányba, a hol az említett tárgyak találtattak, és a mely tárna a felszínről került fekete televényes földdel volt eltömve, bizonyságául annak, hogy ismeretlen, régi időben a sírfosztogatók ez úton hatoltak be.
