A gávai Kató-halom.
A gávai Kató-halom.
A Kató-halom aljában, a gáva-berczeli út mélyítése alkalmával és a honnan a kikerült földtömeget közvetetlen az ezen út mellett vonuló Tisza-védgát építésére használták fel, találtatott az a csontváz, melynek a bokáján a fentebb említett haldstatti ízlésű bokadísz került elő.
Sajnálatos, hogy csak az ásatás után volt megtudható, hogy a múzeumunkban állítólag a Kató-halomból kikerült gyönyörű, fejlett agyag-ipart tanúsító tárgyak nem magában a halomban, hanem közvetetlen a mellette vonuló útban találtattak, amely tárgyak akkor még épek voltak, de vagy széttörettek vagy elhurczoltattak. A nevezetesebb 4 edény a következő: Egy félmagas-szárú, csizmát ábrázoló, csakis díszül használható edény, melyen a sarúnak a lábhoz való erősítési módja finom bekarczolásokkal van feltüntetve, és amely tárgy az Archaeologiai Értesítőben közölve lett. A másik egy fülecskével ellátott és csak külső domború felűletén ékesen díszített tálacska, mely a falra felaggatva az akkori nőknek jó ízlésére vall és a sévre-i, vagy meisseni porczellánt pótolta. A harmadik egy fonott fogantyúval ellátott csupor. A Kató-halomhoz való közvetetlen közelségből itélve, valószínü, hogy úgy ezek, valamint a többiek is abból az időből valók, mikor a Kató-halom létesült.
A Kató-halomtól mintegy 2–3 kilométer távolságra, Gáva község belterületének nyugati végéhez közel, meredek magas parton, melynek alját hajdan a Tisza nyalta, néhány méter mélységben, verem ásás alkalmával, 1878-ban több egymásba nyíló szobácskára akadtak, melyeknek ajtófelei még felismerhetők voltak. E szobákban találtak egy keleti ízlésű magas vassisakot, mely olyan forma csúcsban végződött, mint a herályi és a szabolcsmegyei kékcsei pajzsdudor. A sisak alsó szélét korona-alakúlag egy 4–5 cm. széles pánt képezte, melynek felső széle nem egyenes vonalban haladt, hanem 8 félkörrel határolódott. A sisak csúcsától a félívek összeszögeléséhez, egy-egy éles vonal futott le, mely a sisak oldallapjainak találkozási vonalát képezte. Találtatott itt egy léczfúró is, melynek a mai kulcsokhoz hasonló fogantyúja egy darabból volt a fúróval kovácsolva. Néhány decziliternyi megszenesedett rozsszem is találtatott.
Ugyanitt leltek nyolcz különböző ép kályhafiókot is, melyek közül az egyik domborművü, egymással viaskodó pávákkal van díszítve. Az egyik páva kétfejű, és miután hosszú farka a 20 cm széles kályhafiókra kinyújtva el nem fért volna, a művész azt két ágra osztotta és visszafelé hajlította. A tollak visszájára fordítva fedik egymást. A másik egyfejü, szemben álló pávának búbjáról, a madárral egy-hosszúságu, gyöngyvirág-alaku egy szál toll nyúlik hátra. A kályhafiók belül füstös, tehát használatban volt.
Egy másik, belől nem füstös, szintén négyszögletü 18 1/2 ctm. széles, 20 ctm. magas és 5 ctm. mély kályhafiókon két domborművű, stilizált szőlőtő három fürttel van alkalmazva. A két alsó végei között egy összenyomott M alaku betüjegy van.
Egy harmadikat, melynek szája négyszögű és 18–20 ctm. széles, mélysége 9 ctm., kúpján pedig egy köralakú, 84 milliméter átmérőjű sima lapu kúpban végződik, dr. Rómer Flóris hamvvedernek tartott, mivel Ipolyság és Békés vidékén is találtak hasonlót, melyek állítólag hamut tartalmaztak, az égetett csontokat pedig bele képzelhették. Rómert csakis a gávai kályhafiókok térítették el a nézetétől.
A negyedik, az előbbieknél valamivel nagyobb és szintén négyszögletes, 393de laposabb és csupán közepén egy köralakú, 5 ctm. átmérőjű homorú bemélyedéssel van díszítve. A többi négy, mintegy 10 ctm. átmérőjü, különböző alaku, ökölnyi, a gömböt megközelítő formáju.
Ezek a tárgyak a dr. Rómer Flóris által rendezett régészeti kiállításon szerepeltek, de korukat sem a Pulszkyak, sem Rómer, sem Hunfalvy, vagy Finály, anologiák hiányában megállapítani nem tudták.
A Kató-halom közelében van a Szőlősdomb, a ref. lelkész birtokán; egy másik pedig még közelebb a róm. kath. lelkész földjén, és egy Őrhalomnak nevezett igen nagy, mesterségesen készült domb, a község belterületén, a melyek szintén nyujthatnának tájékoztató adatokat.
A Kató-halom Gáva községtől keletre, mintegy kilométer távolságban fekszik, közvetetlen a Berczelre vezető út déli széle mellett, és miután itt az út 2–3 méternyire mélyítve lett, északi oldala ennyivel magasabbnak tűnik fel, mint a többi, szántóföldekbe elmosódott része.
Eredeti magasságából, mely 7 méter lehetett, állítólag 3 métert hordtak le a dombnak könnyebb szánthatása végett. Tapasztalatból tudjuk, hogy az ilyen halmok közép függélyes tengelye eredetileg nem minden esetben az volt, mint a miként az jelenleg látszik; mert az uralkodó szelek és az eső csapás-iránya, a szántogatás, kúpjoknak lehordása, az eredeti alakot módosítja. De miután nem tudni, hogy melyik oldalról kopott inkább, a jelenlegi dombalaknak közepén nyugatról északnak vonúló, kilencz méter hosszú és öt méter széles gödör ásatását kezdette meg e sorok írója.
Ez ároknak északnyugati szögletétől délkelet felé 3 méter távolságban és a ma már 3 méterrel alacsonyabbra koptatott halomnak tetejétől mintegy 50 ctm. mélységben, egy csupán földet tartalmazó, átellenes két füllel ellátott, 12 ctm. magas, szájánál 12 ctm., a fél-magasságban kissé élesen kiálló hasánál 15.5 ctm., fenekénél 8 ctm. átmérőjű, korongon nem egészen finoman készült, barnás-veresre jól kiégetett, teljesen ép cserépedényt találtunk, azután egy fejjel északnak, lábban délnek fekvő és a mennyire kivehető volt, – kinyujtóztatott csontvázra akadtunk, a mely azonban annyira szét volt málva, hogy abból egy porczikát sem lehetett kiemelni. Az elhelyezést is csak a hófehér lisztté vált csontok színéből lehetett fölismerni. A koponya helyzetét is csak abból lehetett megállapítani, hogy ott a fehér csontpor egy koponya nagyságu tömegnek látszott.
A csontváz baloldalán, a ma is szokásos kardviselés szerint, egy vaskard volt, a melyet a kiváncsi munkások feszegetés közben darabokra törtek, de még helyzetéből el nem mozdították. Igy tehát sikerült a kardnak hű képét nyerni. A kard egy darab vasból készült, és a markolattal együtt 50.5 ctm., melyből 37.5 ctm. a pengére esik, 13 ctm. pedig a keresztvasra, a tulajdonképeni markolatra és a markolat fejét alkotó karikára. Az egész kard igen el van rozsdásodva.
Pengéje két élű, hegyes és a keresztvasnál 39 milliméter széles, 10 milliméter vastag. Rajta végig futó hornyolatnak, kiemelkedésnek, vagy díszítésnek nyoma nincs, de úgy látszik, mintha a kard fatokjának a hosszában futó rostjai itt-ott a pengéhez volnának tapadva.
A keresztvasnak a hossza 5 ctm. 12 milliméter vastag, a penge felé nem hajlik, hanem egészen egyenes, és úgy látszik, mintha végei kissé vastagodottak lettek volna és úgy tűnik fel, mintha a penge szélességének megfelelő hosszúságában a hengerded alakot közelítené meg.
A markolat közeléből kihányt egyik földrögből egy kártya-vastagságu, rossz ezüstből vagy bronzból készült, négyszögü teknő-alakú, 22 mm. hosszu, 11 mm. széles, közepén 7 mm. mély, mind a négy széle felé lejtős dísztárgy emeltetett ki, melynek homorú felűletéből sem aklaszeg, sem fülecske nem nyúlt ki, tehát sem szíj, sem szövet-díszítés nem lehetett.
A tulajdonképeni markolatnak hosszúkás, négyszögű átmetszete van. Laposabb oldalai a penge átellenes lapjai helyzetének felelnek meg. A keresztvasnál 22, a karika-alakú markolatfejnél pedig 12 mm. széles. Hossza pedig 76 mm. A markolat fejét alkotó karikának külső átmérője 43 mm. hengerded, 11 milliméter vastag vasból készült, úgy hogy a gyűrü lyukának átmérője 21 mm. E karikán itt-ott 1–3 rétegü szövet nyomai látszanak és a szövet szálaiból 5 milliméterre 8 esik.
394E sír alatt mindenütt sárga és fekete földgöröngyökből álló, tehát mesterségesen összehányt földben hatoltunk le három és fél méternyire, tehát oly mélységre, mint a mennyire a talált csontváz a halom eredeti magassága alá volt helyezve.
Már a domb megásásának kezdetén észre lehetett venni, hogy az általunk talált sírtól mintegy 2 1/2 méter távolságban, egy-két méter átmérőjü hengerded aknával hatoltak le, majdnem függőlegesen, de egy kissé délnyugati irányban, a halom hajdani közepére, egészen a bolygatatlan ősföldig, amely akna sötétebb földdel volt eltömve és sokkal puhább volt, mint a halom többi része.
Itt azonban nem találtunk egyebet, teljesen elkorhadt, össze-vissza hányt, 10–20 cm. átmérőjű, faragás nyomait nem mutató, tisztán felismerhető tölgyfa-gerendáknak maradványainál, összesen mintegy két köblábnyi mennyiséget. Az általunk talált sír nem esett a kirabolt fenéken levő sír függészes tengelyébe, mert különben ezt is szétdúlták volna.
Valószínü, hogy az általunk talált csontváz egy áldozatúl szánt egyénnek volt a maradványa, a melyhez hasonló temetkezési szokást a felkutatott Bashalomban és a császárszállási névtelen halomban is találtunk.
