Hazafiaság.
Hazafiaság.
Kiváló társadalmi erkölcse és ma is jellemző sajátsága Szabolcs vármegyének, Szabolcs vármegye minden társadalmi rétegének, a törhetetlen és nem alkuvó magyar szellem, mely a régi idők elévűlhetetlen hagyománya. Hisz Szabolcs vármegye főhelyei mind megannyi hajdúvárosok voltak, a lelkiismeret és a magyar haza szabadságáért küzdő nagy erdélyi fejedelmek eszméinek, hadi népeinek hagyományos főfészkei. Erről tesz örök tanúbizonyságot az is, hogy nemzetünk 1848–49-iki függetlenségi harczában Szabolcs vármegye nemessége, az akkori nemzetfentartó elem, nemcsak dalolta, hogy „Mindnyájunknak el kell menni”, de el is ment egy lábig; erről a „Szabolcsi önkéntes dala”, amelyik éppen azért, mert dal, igazabb és erősebb kifejezője a közszellemnek, mint ívekre menő, bármi áradozó dicsérgető leírás, s a mely dal azt zengette, hogy:
Lányok, lányok, maradjatok pártába,
Igaz magyar nem szoríthat karjába,
Ki itt marad, nem érdemel,
Aki elmegy, annak nem kell
Feleség.
Igaz magyar nem szoríthat karjába,
Ki itt marad, nem érdemel,
Aki elmegy, annak nem kell
Feleség.
Nem volt ennek az osztálynak soha nagyobb kincse, mint a haza, annak boldogsága nélkül boldog lenni nem tudott, annak élete nélkül élni sem kívánt, a nélkül szeretni sem akart, szeretni sem tudott.
