Hajduk önállósága.
466Hajduk önállósága.
A hajdu-kerület szervezése által a vármegyéből a legtermékenyebb rész hasíttatott ki, másrészt, mint tudjuk, a hajdúk folytonos viszályban voltak a vármegyével, főleg a hajdu-városokba szökött jobbágyok miatt.
A hajdúk ellen a vármegye csakhamar befolyásos szövetségest nyert az egri káptalanban. Az egri káptalan még a XVII. század végén igyekezett a hajdúktól lakott Polgárt és Szent-Margitát visszaszerezni. E birtokokat 1701-ben a királyi tábla a káptalannak itélte oda, de időközben a hajdúk perük újrafelvételét eszközölték ki. Mindazonáltal az 1715 : 95. t.-cz. Polgárt és Szent-Margitát a káptalannak itélte oda, s e községeknek a vármegyébe leendő visszakebelezését rendelte el, a hajdúkat pedig a vármegye törvényhatósága alá helyezte. Ez utóbbi rendelkezés élénk visszahatást idézett elő a hajdúk közt; hosszas küzdelem árán végre a III. Károly király 1733-ban kiadott rendelete, valamint az 1791. évi 25. és 29-ik törvényczikkek biztosították a hajdúk önállóságát. Polgárt és Margitát ellenben 1717-ben a káptalan vette birtokába, a hajdúk egy része kivándorolt, más része megadta magát sorsának s jobbágysága sülyedt.
A Debreczenbe szökött jobbágyok ügyében még 1713-ban szólalt fel a vármegye. Ez ügy tisztázása végett okt. 18-án gr. Pálffy János elnöklete alatt Kállón négy vármegye (Szatmár, Szabolcs, Bihar, Bereg) és Debreczen város küldöttei tanácskoztak; nem sok eredménynyel, mert még az 1751. évi országgyűlésen is felhangzik ez ügyben a vármegyei követek szava.
