Híres férfiak.
Híres férfiak.
Tán alig volt vármegye e hazában, melynek nemessége a XVIII. század nemzetietlen törekvéseinek oly hatásosan ellentállott volna, mint Szabolcs vármegye. Ez adta a magyar irodalomnak Bessenyeit, a testőrírót, innen származott Simonyi József, a vitéz huszár-ezredes, itt kezdte pályáját Szentmarjay Ferencz, mint Sztáray Mihály főispán titkára, aki később a Martinovics-féle összeesküvés áldozata lett, itt volt birtokos Kazinczy Ferencz is, akit Teleki Samu gróf, Vay József alispán mellé főjegyzőnek akart kinevezni, de ő inkább az iskolafelügyelői állást fogadta el. Midőn a magyar nyelv jóformán a mindennapi használatból száműzve volt, Sztáray Mihály 1782-ben magyarul tartotta székfoglalóját.
Ez időben hívták meg a szabolcsi rendek küldöttségileg Jósa István békésmegyei híres orvost a megye főorvosi állására, melyben 50 évig szolgálta e vármegyét és az orvosi szakirodalmat is számos kitünő értekezéssel gazdagította. A bizalom nemcsak a vármegye, hanem az ország határán is túlterjedvén, abban az időben hazánkban alig volt orvos, a ki szélesebb körű orvosi gyakorlattal bírt volna. Azon időben igaz volt még az a közmondás, hogy „dat Galenus opes atque honores”. – Az „opes” meg volt, hogy pedig a „honores” sem hiányzott, bizonyítja az a vármegye czímerével díszített ezüst serleg, melynek felírata a következő: „Ötven éves hív fáradozása emlékéül Jósa Istvánnak az 1837-dik esztendő Aprilis 17-ik napján tartott közgyűlésből Szabolcs vármegye rendei”.
II. József halálával, midőn a nemzeti visszahatás az egész országot felrázta tespedéséből, Szabolcsban a nemzeti érzület öntudatosan nyilvánult.
