Határai.
Határai.
Természetes határai alig vannak a vármegyének. Éjszakon a Tisza, a mely Tiszabecstől Vitkáig érinti, Beregmegyétől választja el; tovább a Batár Magosligetnél s a Túr Lekenczétől Hodosig szab határt Ugocsa felől. Ettől keletre az Avasság hegyei s a Guttin egyes vonulatai alkotnak határt Máramaros felől. Délkeleten Szolnok-Dobokától nem határolják természetes választók, Szilágytól egy darabon a Bükk-hegység gerinczvonala, s itt-ott az Érpatak különíti el. Bihar felől, a mely délnyugati sarkát érinti két oldalról, teljesen rendetlen és szeszélyesen öblöket nyitó a határ, s a nyugati szomszédvármegyétől, Szabolcstól sem választja el természetalkotta gát; egybeolvad teljesen a síkság.
Hajdan kisebb területen feküdt a vármegye, mint ma. Csekélyebb ingadozások voltak Varsány, Szamosszeg, Bátor, Béltek és Encsencs vidékén Szabolcs felé, Érmihályfalvánál, Bihar, Esztró és Királydarócz táján Közép-Szolnok felé. A mai Szilágy vármegye északkeleti sarka a Hunyadiak korában Szatmár vármegyéhez, a Nagybányától délre eső rész pedig Közép-Szolnokhoz tartozott; ez a rész a XVII. században Kővárvidék néven önálló közigazgatási területté lett s az maradt 1848-ig, a mikor Erdély visszakapcsolásakor Szatmár vármegye tagjává lett.
