Táplálkozási viszonyok.
Táplálkozási viszonyok.
A táplálkozási viszonyok szorosan a talajviszonyok szerint változnak. Legjobb az Alsó-Szamos mentén a csengeri járásban és általában a fekete televény termőtalajon; a nagykárolyi és gyarmati járásokban mindenütt főtápszer a búzakenyér, szalonna, hús, tej, tojás, hüvelyes vetemények, káposzta és csak igen kevés burgonya. A szatmári járásban nagyobb a burgonyafogyasztás; a tengeri liszt a főtápszerek közé emelkedik, búzalisztet csak a vagyonos családok fogyasztanak. A nyirvidéken rozskenyeret esznek és nagy a burgonyafogyasztás, végül a tej; szalonnát és húst ezek csak aratás idején esznek. Az erdődi agyagos talajon főtápszer a tengeri és búzakenyér, továbbá a napraforgó olaj; csak nagyon kevés húst és szalonnát fogyasztanak itt. Az Avasban egész éven át tengeri liszt, tej, vaj, olaj a főtápszer; nyáron szilva és alma. A nagybányai járás népe 1–2-szer eszik naponta. Vörös-hagyma, foghagyma, tej, száraz tengeri-kenyér megsózva; savanyútej; nyáron paszuly; ünnepnapon túrós palacsinta és nyers káposzta. A nagysomkúti járás józanéletű és jómódú része szalonnával is táplálkozik az előbbieken felül, az alkoholista családok a rendes étkezési időt nem ismerik, a főtt málé, puliszka mindég ott rotyog a fazékban, a ki éhes, belenyúl s hagymával, sóval, bőjt idején besózott hallal fogyasztja.
A táplálkozás és testi fejlettség közötti összefüggés felismerhető az újonczozás eredményében is. Jól érvényesül a csengeri járás tiszta faja, józanéletű magyar népével, a hol a 21 éves újonczok 70%-a vált be 1907-ben. A nagykárolyi járásban nehány homoktalaju község 50%-ra szállította le ugyanakkor az újonczok átlagát; a gyarmati járásban a pálinka 34•4%-ra, a szalkaiban 30•9%-a, váraljaiban 32•50%, a szatmáriban pálinka miatt 27%, az erdődiben 25.1%. Nagykároly városban 31%. Azonban dús táplálkozás nélkül is van jó testi fejlettség, mutatja az egészséges klímájú nagybányai járás 37•4%-al, Felsőbánya város 48%-al; ugyanakkor a somkúti járás fensíkjának jómódú pásztorlakosa, a józanéletű Butyásza, Berkeszpatak, Jóháza és Varulja 21 éves ifjai 1907-ben a sorozáson egytől-egyig beváltak. Ezek jó testi fejlettségüket a szabadban élésnek köszönhetik; nem szenvedik el a zsúfolt, egészségtelen lakás hátrányait. Annál szomorúbbbak e járás alkoholista családjainak 21 éves ifjain tett tapasztalatok; ezek csak ritkán alkalmasak a hadi szolgálatra,
A csecsemők táplálkozása terén nagy hibák történnek. Ugyanis mezei munka idején az anyák kora reggeltől naplementig a mezőn dolgoznak, csecsemőiket otthon aggok és gyermekek ápolására bízzák. Ezek többnyire káros, meg nem felelő ételekkel tartják őket, úgy hogy tömegesen betegszenek meg gyomorbélhurutban; ápolásuk is ugyanezen értelmetlen kezekben marad, azért nagy a csecsemőhalálozás. 100 egy éven aluli gyermek közül elhalt 1907-ben a csengeri járásban 30.6%, a nagykárolyiban 36.7%, a gyarmatiban 28%, a szalkaiban 25%, a szatmáriban 35%, az erdődiben 28%, a váraljaiban 30%, Nagykároly városban 32%, a nagysomkúti járásban 17%, a nagybányai járásban csak 5%. Nagybánya városban 6%. Ez utóbbi 3 alacsony halálozási százalékban gyomorbélhurut nem is szerepel mint halálok; holott az előbbi csoportban a halálok túlnyomó nagyrészét gyomorbélhurut okozta; ennek okát abban lehet találni, hogy a nagysomkúti és nagybányai járásokban kisebb keretei vannak 333a földművelésnek, a csecsemők táplálásában az anya részéről nincsen fennakadás; sem a korai elválasztás okai fenn nem forognak.
