A szatmári béke után.
A szatmári béke után.
A szatmári béke után ismét minden abba az állapotba jutott vissza, melyben I. Lipót alatt volt. Az a rövid néhány év, mely alatt Felsőbánya II. Rákóczi Ferencz alatt a békés fejlődés és megerősödés időszakát élte, gyorsan elrepült. Rákóczi alatt a város régi híre, tekintélye ismét megújult, de aztán eltünt minden s kezdődött a harcz újólag a gyűlölt kamarai tisztviselőkkel, a kik most kettőzött bosszúérzettel üldözték a Rákóczihoz pártolt várost.
1717-ben a tatárok kelet felől betörtek az országba s Febsőlányát is megrohanván, nagy pusztítást, rablást s gyújtogatást vittek végbe; utána pedig rabló-csapatok veszélyeztették a közbiztonságot. A magán-bányászat különben elég jól jövedelmezett és mindinkább megerősödött volna, ha a szepesi kamara állandó zaklatása a városra és polgáraira rendkivül bénitólag nem hatott volna. Ez a küzdelem valóságos átokként nehezedett a szegény városra évszázadokon át, s megszakítás nélkül folyt. A város fokozatosan elvesztette jelentőségét s önállósága folyton hanyatlott.
234Ez időben sikerült a polgárságnak az 1593-ban elpusztult városi székházat felépíteni s azt 1739-ben befejezni.
A városi tanács kérelmére Mária Terézia királynő 1741-ben Felsőbányának vásártartási engedélyt adott. A város mindenfelől adók fizetésére szoríttatván, újból a szepesi kamarához fordúlt s azt szerződéses kötelezettségére hívta fel. Erre a kamara 1742-ben kelt levelében sérthetetlennek ismerte el a városnak a bányászati kincstárral kötött szerződését s az akkori inszurrekczionális költségek kivetésekor világosan kijelentette, hogy a kormányszékeknek óvakodniok kell nehogy Felsőbánya város valamikor valamely rendkívüli adózási teherrel megrovassék, mert megtörténhetnék, hogy azután más terhek hordozására is szoríttatván a jóhiszemmel kötött szerződés megsértetnék és a városnak alkalom nyújtatnék a szerződéstől való visszalépésre.
1742-ben ismét a pestis pusztított a városban és 700-nál többen haltak el a járványban.
Az 1771-ben Mária Terézia királynő alatt foganatosított rendszeres és pontos határfelmérés szerint az összes városi erdők területe 12.293,380 öl volt. 1795-ben I-ső Ferencz király megerősítette a város kiváltságait, különösen Mária Terézia szabadalom-levelét.
1800. körül a felsőbányai bányászattal kapcsolatban 11 malom (zúzómű) működött, 211 ütővel; volt azonkívül még egy nagy kovács-műhely, két olvasztókemencze s egy választó-kemencze. A bányamívelésnél a régi eljárás, mely szerint a kemény kvarcz-rétegeket előbb nagy tűzben meglágyították s ezután puskaporral fölrobbantották, ez időtájban már nem volt gyakorlatban s csaknem kizárólag lövőport alkalmaztak. A kincstári bányászatot a „Bányászati Tisztség” vezette, mely az 1748-ban felállított nagybányai „Királyi Felvigyázó Tisztség”-nek volt alárendelve. Ennek élén állott a „Főfelvigyázó” s mellette volt nyolcz „Székülő”, a táblabírák, a kik a peres ügyekben ítélkeztek.
1800-ban összesen 46 bánya-társaság volt Felsőbányán s 344 magánbányatelek. Ezek közül a „Minden Szentek” bánya s a Csúszó-bánya a város tulajdonai voltak. A magán-bányák közül kiváltak a Leppen Szent-Mihály, Szent-Háromság, Szent János, Ökörbánya, Enteres János, Tető-bánya, Péter Deák, Vonti, Gezen, Pokoli, Szent-Mihály, Ignáczi, Mathaei, Él-bánya, Szent-Jobb stb.
Ez időben Kisbánya falu 86 házból állott s összes népessége 445 lélek volt.
