A város története.
A város története.
Ezen kívül Zsigmond 1393-ban, Mátyás 1464-ben és 1482-ben, II. Lajos 1523-ban, Rudolf 1604-ben, végre I. Lipót 1690-ben ismét többféle kiváltságot adományoztak a városnak, mely kiváltságokat Mária Terézia 1741-ben s I. Ferencz 1791-ben megerősítettek. Legkiválóbb fontosságú volt e szabadalomlevelek között II. Lajos 1523-iki. levele, melylyel Felsőbánya várost és bányamívelő lakosait minden adó és taksa, hadi adó és kamarai nyereség fizetése alól fölmentette. Zsigmond király 1411-ben a töröktől fenyegetett déli részek védelme czéljából szövetségre lépett Lázárevics István szerb despotával s jelentékeny birtokokat adományozott neki. Ezek között volt Felsőbánya is. Lázárevics halála után, 1427-ben, utóda: Brankovics György lett a város ura. Brankovics közel 20 éven át bírta a várost s alatta sok zaklatásnak volt kitéve a lakosság. Nagy volt tehát az öröm, midőn Brankovics bukása után, előbb 1445 körül foglalás, majd a despotával kötött szerződés útján, Hunyadi János kezébe került, kit annak birtokában az országos tanács is megerősített. Hunyadi János 1452-ben személyesen is járt a városban, s ekkor a templom remek kivitelű orgonája anynyira megnyerte tetszését, hogy azt az egyházi előljáróság beleegyezésével megvette s Zólyomba szállíttatván, kárpótlásul s mintegy vételárul, a város minden arany- és ezüst-bányáinak haszonbérét a templomnak ajándékozta, minek folytán minden arany- és ezüst-bánya, az érczek beváltása alkalmával, a tiszta jövedelem tizedét, a nevezett templom pénztárába tartozott befizetni; e teher alól az említett bányákat csak a múlt század közepén mentették föl.
E tizedekből évszázadokon át nagy alap gyűlt egybe, mely – bár az új róm. kath. templom és zárda építése nagy összegekbe került, még ma is jelentékeny vagyonnal rendelkezik. E vagyon templom-pénztárnak neveztetik s előbb a felsőbányai m. kir. bánya-hivatal kezelése alatt állott, jelenleg azonban a szatmári róm. kath. káptalan kezeli. 1455-ben Hunyadi János a kapniki bányákat Felsőbányának ajándékozta s meghagyta, hogy a várost szerzett jogaiban senki se háborgassa.
Mátyás király alatt, ki a város kiváltságait 1465-ben és 1482-ben is megerősítette, a város visszakerült a korona közvetetlen földesurasága alá.
1490-ben II. Ulászló öcscse, Albert lengyel herczeg, az országba tört és Felsőbányát is felprédálta.
Felsőbánya délről.
Túry József felvétele.
A római katholikus templom.
Túry József felvétele.
Felsőbánya keletről.
Túry József felvétele.
A városháza.
Túry József felvétele.
Kir. bányahivatal.
Túry József felvétele.
Római katholikus plebánia.
Túry József felvétele.
Ulászló király iparkodott orvosolni a város bajait s a szenvedett károkat azzal kárpótolta, hogy 1492. év márczius hó 24-én kelt kiváltság-levelében 229megújította és megerősítette Felsőbánya város polgárainak korcsmáltatási jogát, a kamara-ispánoknak pedig az idegen borok behozatalát megtiltotta.
Ulászló 1508-ban a bányák jövedelmét hívének, Thurzó Jánosnak adományozta és e miatt sok baj, zavar és per támadt, mert Thurzó a felsőbányai urburát be is akarta hajtani. királyi bányatisztek mind a Thurzó János pártján állottak s minden úton-módon zaklatták a várost. Végre 1514-ben Ulászló király a viszálykodásnak azzal vetett véget, hogy a Hunyadi Jánostól nyert kiváltságokat helyben hagyta és a bányabevételek urburáját ismét a felsőbányai Boldogságos Szűz Mária-templom pénztárának adományozta.
II. Lajos király már uralkodása kezdetén a Hunyadi Jánostól nyert kiváltságokat mindenben megerősítette és 1523. márczius hó 20-án kiadta azt a nevezetes szabadalom-levelet, melyben a várost s lakosait az adó stb. fizetése alól fölmentette.
A végzetes kimenetelű mohácsi ütközet után Felsőbánya Szapolyai János mellé szegődött, a ki 1530-ban birtokába vette a bányákat s 1531-ben, Szent Mihály napján kelt levelében Felsőbányának összes szerzett jogait, szabadalmait és kiváltságait megerősítette.
Hogy ez időtájt a közbiztonsági viszonyok milyen szomorúak voltak, tanúsítja az az eset, hogy 1550-ben egy kóborló rabló-csapat megtámadta Felsőbánya városát s azt teljesen kirabolta. Szapolyai János és I. Ferdinánd között a belháború mind nagyobb mérveket öltött de a város tovább is Szapolyai János pártján volt. Ennek ellenében a kincstári bányatisztviselők titokban mind Ferdinándhoz szítottak, a miből áldatlan viszálykodás keletkezett, mely alatt a város lakosai sokat szenvedtek. 1562-ben a török hadsereg, mely Szatmár várát ostromolta, megtámadta a várost is s felgyújtotta. 1564-ben I. Ferdinánd hadai jelentek meg a városban s a lakosságot megsarczolták.
I. Ferdinánd különben Felsőbánya várost 1560-ban hívének, Balassa Menyhértnek adományozta. Ennek ellenére azonban Szapolyai is a magáénak tekintette a várost s így éveken át a két király seregei felváltva sanyargatták a szegény lakosságot. 1567-ben Szapolyai Zsigmond serege foglalta el Felsőbányát s a bányákat birtokába vette. Ugyancsak ebben az évben a lengyelek újólag betörtek az országba és Felsőbánya polgárainak is igen sok kárt okoztak. 1568-ban a felsőbányai kincstári bányákat és egyéb állami haszonbéreket Dobó István bírta.
E közben a Habsburg-ház az országot birtokába vevén, hadai elárasztották mindazon vármegyéket, melyek nem állottak török uralom alatt. Már 1572-ben a császári hadsereg megfenyegette Felsőbányát, hogy hódoljon meg, mert ha ezt nem teszi, úgy az egész lakosságra kemény sarczot vet. Ugyancsak ez év május hó 21-én a kamaragróf megparancsolja Felsőbánya városának, hogy Szent János napjáig fizessen le Szatmártt 39 márkát, vagyis 675 tallért. Ez időben a szatmári kamaragróf helyett a szepesi kamara intézkedik a bányaügyekben, de a város az erdélyi fejedelmekkel is fentartja a kapcsolatat s biztosítja magának azok barátságát, a mi bizonyára nem csekély anyagi áldozatba került. A szepesi kamara elnöke, Paczoth János, 1579 augusztus 19-én kelt rendeletével megengedte, hogy a város a Szent János-patak mentén falvat, stompot, bányát és kohót építtethet és nagyobb számú munkást fogadhat fel. Igy vetette meg Kisbányafalu alapját, mely ekkor keletkezett. 1612-ben Bethlen Gábor fejedelem Felsőbánya városát a Kisbányát illető jogaiban megerősítette. Rudolf császár és magyar király 1583. év szeptember hó 17-én kelt adomány-levelével Felsőbányát Nagybányával együtt Báthory István lengyel királynak és örököseinek adományozta, kárpótlásul Szatmár vára helyett, melyet Báthory családi tulajdonjog czímen követelt magának. Ez ajándékozás által Felsőbánya közjogi helyzete sajátszerű alakuláson ment át. A Báthoryak útján a város az erdélyi fejedelem földesúri hatalma alá került, mert Báthory István lengyel király 1585 szeptember 8-án Krakkóban kelt kiváltság-levelében a város összes jogait megerősítette s a tanácsi rendeletekre is szabadalmat adott. Ennek következtében Felsőbánya nem tartozott többé a korona-javadalmakhoz, mint a többi királyi városok és habár 1593-ban a Gyulafehérvárott megtartott országgyűlés Felsőbányát az erdélyi bányavárosok közé sorozta, ez magát jogilag mégis Magyarországhoz tartozónak tekintette.
Báthory István után Báthory Zsigmond ült az erdélyi fejedelmi székbe s 1588 május hó 8-án Gyulafehérvárott kiadott levelében Felsőbányának összes jogait és kiváltságait mindenben megerősítette.
230Báthory Zsigmondnak a háborúk folytatására pénzre lévén szüksége, kénytelen volt 1588-ban a felsőbányai, valamint a nagybányai és kapnikbányai bányák jövedelmét Herberstein Feliczián bárónak 33,160 birodalmi tallér évi bérösszegért 3 évre bérbe adni. Hogy az akkori időben e vidék bányászata milyen óriási jövedelmet hajthatott, legjobban bizonyítja ez a nagy bérösszeg, mely a mai pénzérték szerint csaknem egy millió koronának felel meg. A következő 1589. évben a lengyel hadak ismét megtámadták a várost s felgyujtották.
