Geologiai, és kőzettani áttekintés.
Geologiai, és kőzettani áttekintés.
Felsőbánya geologiai és kőzettani áttekintését Szellemy Géza, a következőkben rajzolja meg, különös tekintettel az érczek előfordulására:
„A Herzsa és kisbányai völgytől keletre, a közbeeső Vereshegy délövétől északkel. következik a felsőbányai érczereket magában foglaló „Középhegy” (Mons medius) kvarcztartalrnú Orthoklas trachitból, tertiär sedimenttel övezve. A kőzet a főér környezetében zöldköves és pusztaszemmel alig látható pirit- és markasit szemcsékkel van áthatva, mi a kőzetnek nagyobb keménységet és barnás színt kölcsönöz. A tető felé a kőzet rhiolitos és felzites módosulatként 221jelentkezik, de a hegy nyugati végén a kőzet egészen elmálik és nagyobb menynyiségű sphaleritet vesz fel. A déli oldalon, hol a völgy fenekét főkép barnaszínű, csillámos, agyagpalatartalmú pontusi rétegzet alkotja, a zöldkövet andesit szeli; az áthaladásnál mindkét kőzet szögletes, töredékké keverve, homokkő darabokkal, konglomerátos és törgyületes állományt alkot, mely a hasadéklapok közül kovacsban dús kvarczczal van burkolva, s mint ilyen az érágakban is éranyagot alkot. Érdekes a kvarcz és ércz többszörös konczentrikus, gyűrűs alakzata s a törmelékes anthracitnak kvarczczal való vegyülete az érczérben.
A felsőbányai középhegyen egy fő- és több mellékér hatol át, melyek a főér mindkét oldalán, közös főtörzsből elágazó ágakként emelkednek a magasba. A főér csapása nyugatról keletre 75;50, dűlése pedig éjszaknak 50–70;00, vastagsága 2–16 m. Csapásában több mint 1630 méternyi hosszúságra van feltárva; dűlése után pedig 500 méternyi függélyes mélységben ismeretes. A főérnek e tetemes hossza azonban a mélységben apad és a 9-ik nyilamon már csak 900 méter hosszú, a mi annak tulajdonítható, hogy a zöldkő-trachit, a mélységbon kisebb kiterjedésű.
A főért, kiterjedésének közepében, anthraczitot tartalmazó 4–8 méter vastag agyagerecs hatja át, mely a főért megzavarja; van továbbá egy köz, mely részint a bányahegyi zöldkőtrachit, részint a harmadkori üledékekből és vereshegyi andezit súrlódó törmelékeiből összehalmozott konglomerátok képződménye. Ennek keletkezési ideje a vereshegyi andezit fölnyomúlásának korába esik, a mikor is az andezit brecciás törmelékeivel és a jelenleg már mállott állapotban levő steatitos trachitválladékokkal fedetett be.
E szerint a vereshegyi kőzet (andezit) fiatalabb korú a bányahegyinél, a felsőbányai bányafőérnél tehát, a súrlódás a konglomerátos közön túl, az irányakna felé elő nem fordúlhat.
Az ér alkotó anyaga áll szaruköves kvarcz földpátból és kisebb mennyiségben mangánpátból, melyben részint erecskékben, részint elszórva: galenit, antimonit, chalkopyrit, realgár auripigment, sphalerit, pyrit, markasit, bournonit, barit, adulár, volfranit, felsőbányit, sphärosiderit, anglesit, diadochit, freieslebenit, kenngoltit, polybasit, redruthit, heteromorphit, proustit, pyrargirit stb. fordulnak elő. Ezek közül a fémek kisebb-nagyobb mértékben aranyat és ezüstöt is tartalmaznak és pedig aranyat vaskéneg, ezüstöt ólomfényle társaságában. A főér anyagához hasonló érkőzetből állanak a mélységben a főérrel egyesülő mellékerek, u. m. az Ökörbányaér, mely 2–6 m. vastag, 60–75° keleti csapással, végződik a palatelérben. A tetőn több mellékerecsre oszlik. Kőzete sok kovát tartalmaz és ólomban szegényebb, de aranyban és ezüstben gazdagabb, mint a főér. Jellemző, hogy veres ezüstércz van benne. A leppeni ér a főér keleti részéből szakadt és végződik a palatelérben, vastagsága 2–6 méter és 570 méter hosszúságra ismeretes. A kőzete vese-alakú, fehér kvarczot tartalmaz, fehér szappan-alakú agyag mellett. Sokkal több benne az arany, mint a főérben. Az Ignácz-ér 90 méter hosszúságra, a főér közepén válik el, kőzete az előbbihez hasonlít, aranytartalmát azonban nem éri el. A Pokol Mihályi-ér a főér fedőjében s ezzel párhuzamosan nagyobb távolságba csap, anélkül, hogy vele találkoznék. Vastagsága 0,6 méter aranytartalmu, szegényes, de ezüstje gazdag; eddig csak a felső részekben ismeretes.
Mindezek az erek a főér fedűjéből ágaznak ki. A főér fedűjében hasonlóképen több kiágazás fordul elő; ilyenek a dús aranytartalmu „levesi” ér, a fehér kvarczodorai által kiváló ólom-antimonérczes „greiszi”, az ezüst ólomérczes „Mindszent” „Elia” és „Élmárk” mellékerek; továbbá a hegy nyugati táján a „Joobi” ezüsterek, régebben a termés ezüst, antimon ezüst, proustit, polybásit, freieslebenit és kenngottit ásványok termőhelyei.
Az éranyag alakulási képe a főéren a következő: A rétegzetes fedükőzetre, éles határvonal különböztetéssel, kovacsos és kvarczzsinórokkal átszőtt szaruköves érkőzet következik, melyből vaskos sphalerit, helyenként sphalerittel kevert galenit válik ki. Ezektől kovacsos ér választja el az antimonit érczet és azért átszelő mangánpát menetében lépnek fel a kvarcz-üregek A mangán-pátot az ércsapás irányában kíséri a 15–20 c/m vastag, vaskos, tömör sphalerit, egészen a szarúköves állományú és kovacsokkal hálózott kvarczos érig, mely az érfedű közetébe megy át.
A felsőbányai völgy kezdetén, a Sújór-patakban és az úgynevezett kova-hegységben, mely vízválasztót alkot a felsőbányai és kapnikbányai völgy között, egy több méter vastag zöldkő andezites érczér 1000 méter hosszúságban, csaknem 222egészen kelet-nyugat irányú ér csap s a felszínen 1000 méter hosszúságra van jelezve, régi fejtések által, melyek közül legnagyobbszerű a kapniki oldalon levő kremenjei fejtés. Az érczér alkotó anyaga szép tiszta kvarcz és vas kéneg s benne termés-arany és ezüst-érczek.
Az amfibolaugit andesít, számos typus keveredéssel, Sujortól kezdve a Fekete-hegy és a Guttin irányában terjed, egészen a kapniki fővölgyig, hol átváltozott állapotban, mint zöldkő-módosulatok jelentkeznek, melyeket a kapnikbányai érczerek szelnek, részben találva a kárpáti homokkövet és a hozzá települt tertiär üledéket. Az összes érczerek 1–3 óra között délnyugatról-éjszakkeletre csapva, 60–80 közötti, részben keleti, részben nyugati dűléssel, 160–200–250 méternyi távolban a következő sorrendben fekszenek: Christophor, Péter Pál, Kelemen, Borkút, József, Regina, Ferencz, Érczpatak, Ignácz, Wenczel, Teréz, Magyar, Kapnik, Fejedelem, Erzsébet, Urbán és Mihály. Az első 8 érben az ólom és az arany dúsabb, az utóbbiban pedig az ezüst gazdagabb. Ezek némely erek közül csapásukban írányukat változatják és találkozó pontokat alkotnak, nevezetesen: a Kelemen és Borkút, a Kapnik és Magyar erek. Ezeket a párhuzamos főereket átlós fiatalabb erek kötik össze, melyek között a legnevezetesebb a Borbála-ér, a Borkút és a József-ér. A legtöbb érnek réteges szervezete van, s rajtok bizonyos szabályosság vehető észre. Az erek azonban ritkán alkotnak tiszta váladékot, hanem rendesen össze vannak forrva a mellékkőzettel, mely az erek mentén szintén réteges, úgy azonban, hogy ez a rétegesség a normál kőzet felé mindég fogyatékosabb. Vannak azonban tömeges képződésű erek is, melyeknél a tölteléket csak egy alapanyag alkotja, míg a réteges szerkezetnél 2–3–4 alapanyag különböztethető meg.
Az erek érczes tartalma a fővölgyi patakon túl a déli hegységben végkép megszűnik; kivétel a Wenczel-ér, a mely a folytatásában dús volt. A nemesség nagyobb mélységben, úgy látjuk, más ereknél is átcsap a völgy ellenkező oldalára.
Az erek a zöldkő trachitból átmennek a palába is, minőségük megtartása mellett, vastagságuk azonban igen csekély.
Az erek anyaga tölteményének főásványa a kvarcz, különféle változatokban és szilárd mangánpát, mely utóbbinak szép veres színe az ereket mesés szépségűvé teszi. Impregnálva van ez a főanyag vas- és réz-kéneggel, fakó-érczczel, ólom- és horgany fénylével, ritkábban termés-aranynyal, ezüsttel, antimonnal és realgárral; van néha argentit, pyrargirit, termésréz és termés-arsen is. Az erek nagy odoraiban, melyek sokszor 5–6 méter mélyek, számos szép kristályos ásvány akad; ilyenek: tetraedrit, rhodochrosít, bányavirág, sphalerit, pyrit, galenit, bournomit, barna pát, mészpát, barit, fluorit, alabordin, termés-arany, helvít, gipsz és fluorit. Az erek vastagsága még egy és ugyanazon érnél is nagyon változik, a vállaptól kezdve, egészen 6 méterig.
Az ércztartalom az erek összes csapására kiterjed, vannak azonban gazdag ércztartalmú, lencse-alakú közök, melyek különösen ólmos ereknél bőségesek.
Ez erektől keletre a közel eső és augit-andesitből álló Róta hegyben, keresztezve vannak a Paulina, Róza és Anna-Miklós-erek, melyek mellékkőzetét az augitandesit zöldköves módosulata alkotja. Az Anna-Miklós főér részint együtt, részint elválva, meredeken dűl, csapása 15 óra és 2–12 méternyi vastag. Az éranyag kvarczot, szarukövet, barna pátot, rézkéneget, vaskéneget, horgany- és ólom-fénylét, finom, behintett termés-aranyat tartalmaz, mely utóbbi csak zúzókban nyerhető. A rézkéneg érczek ezüstben és aranyban a leggazdagabbak.
A fedübe átmenő és termés aranyat tartó rétegzetes kvarczot kevés ezüst tartalmú galenit és sphalerit közökkel követi. A szarukőbe átmenő s ugyanazon tartalmú sötétebb, azután pyrittel gazdagon impregnált kvarcz, több arany-ezüsttel és termés-aranynyal fordul elő; erre következik az apró bányavirágkristály-csoportokat tartó üreges kvarcz, mely végre a feküből eredt agyagos részeket egyesítő meddő érben záródik.
Ér-ásványok: a mészpát, barna pát, bányavirág, realgár és cinnabarit kvarczos érkőzeten; legújabban zöldszínű fluorit, földpátban dús kaolinosodott érkőzetben, hol az ércz tartalmát vesztve, egészen kiékült, de csapásában tovább is megmaradt. A Róta-erek folytatásában, az Ancza völgyben, három ér keresztezi egymást, u. m. a Boldogasszony, a Zsuzsánna és János-ér, melyek a többi kapniki erekkel párhuzamosan csapnak s azokkal azonos alkotásúak. Ezek azonban már a szomszéd Máramaros vármegyében folytatódnak.”
